Én már elég régen érettségiztem (sőt, kémiából nem is, mert nekünk levelezőn nem lehetett, pedig sokan szerettünk volna). De ha adhatok egy nagyon jó tanácsot:
Ha megtanulod a periódusos rendszer felépítésének az alap törvényszerűségeit már nagyon sok mindenben nyerő vagy!
E nélkül természetesen nem is megy, ezzel viszont - ha ismered és tudod olvasni is - nagyon sokat ki is tudsz következtetni!
Pl:
- A 8 főcsoport főcsoportonkénti száma megegyezik a külső elektronhéjakon lévő vegyiérték elektronok számával (ezek határozzák meg a reakcióképességet is.)
vagy:
- A főcsoportokon belül ha lefelé haladsz mindig egyel növekszik az elektronhéjjak száma, ami csökkenő elektron negativitást eredményez.
- Kiírva betűkkel: "N"négyzet szer 2 fogalma (ahol "N" = az adott elektronpálya számával)
stb... stb...
Ha ezekkel tisztában vagy, akkor akár egy kicsit bonyolultabb kémiai egyenletnél is elég sok dolgot ki tudsz következtetni a kémiai elemek reakcióképességével, legkedvezőbb energetiaki "törekvésükkel" (stb... stb...) kapcsolatban.
Az országnak legalább 95%-a vesztese a rendszerváltásnak, méghozzá nem is kis vesztese, ezt le kell szögezni (ezért is írtam óvatosan amit írtam, de délután, vagy holnap le is írom, hogy pontosan mire gondoltam - most nincs időm rá ).
Vannak meredek dolgok, az biztos, mint az új adórendszer vagy mint ez az alkotmányozási ingyencirkusz is, viszont a nyugdíj az effektív nem volt rossz döntés szerintem, sőt: én a magam részéről sokkal drasztikusabb lettem volna.
De önmagában ez kurva kevés!
És mielőtt elindulna egy vita-lavina, hogy "magán vagy állami", szerintem teljesen fölösleges, mert nekünk úgyse lesz nyugdíjunk, ha megéljük egyáltalán.
A nyugdíjrendszerek Európa szerte pengeélen táncolnak, ez egy nagyon kényes egyensúlyi folyamat mindenhol, még akkor is, ha nem lopják ki belőle a pénzt.
Épp a napokban olvastam egy nagyon jó cikket a "Ratkó gyerekekről", akik ugye - köztudottan - most mennek nyugdíjba és elég sokan vannak. Arról médiaszerte sokat lehetett hallani, hogy mennyire félnek ezen aktív réteg inaktívvá válásától, hozzá teszem: nem alaptalanul! S a másik nagy probléma a ratkó unokák, akik mi lennénk, akik a 70-es években születtek! Ugyanis erre a generációra (mivel mi sem vagyunk kevesen) egy erős demográfiai ugrást számoltak, ami pedig nem történt meg, és nagy valószínűséggel nem is fog (mivel a nők kicsúsznak a korból).
Hát csak itt a fórumozók közül is mennyien tartozunk ebbe a generációba, csak így fejből: Te, Haszi, Johhny, Mac, Rotyi, én, stb...stb...
(Mellékesen beszúrva: nekem szent meggyőződésem, hogy ez a generáció szopott a legnagyobbat a módszerváltással, de itt most nem akarok elkanyarodni, ha valakit érdekel leírhatom később).
Szóval sokkal nagyobb a baj, mint amekkorának tűnik, arról nem is beszélve, hogy van demográfiai robbanás is Magyarországon, csak - mint azt tudjuk - nem ott ahol kellene.
Én minden esetre végig az államiba maradtam, pedig itt is voltak szervezkedések a cégnél. Még egyszer írom: nyugdíjam úgy se lesz, de még mindig jobb lesz az államnál verni a tam-tam-ot, mint Klein bácsival levelezgetni a Wall street-en...
Szerintem ez a felszólalás elég jól elmondja (amennyiben az adott 5 perces kereten belül ez lehetséges) az új adórendszer buktatóit a társadalmi különbségek viszonylatában:
Különben ezekkel a gondolatokkal nagyjából én is teljesen egyetértek, talán csak annyival egészíteném ki, hogy kb. a 90-es évek közepétől jellemző volt a jobboldali politikára, hogy - úgymond - aki már föl tudott állni egy hordóra és kommunistázni tudott az már akár komolyabb szerephez is juthatott a jobboldalon, amit megint csak a bal oldal tudott kamatoztatni, tőkévé formálni.
Erről egyébként - ha jól emlékszem - Lovas írt egy nagyon jó cikket, hogy a bal oldal mennyire megszelektálta az értelmiségi rétegét és hogy csak önmagában ezzel is mekkorát tudott kaszálni, még akkor is ha szinte minden amit kommunikáltak hazugságokra épült.
Úgy korrekt, hogy az Index és a Magyar Nemzet után ő maga is elmondja az álláspontját, engem is érdekelt egyébként a potenciális nyilatkozata, mivel - mint írtam - környékbeli politikus és viszonylag jól ismerjük a munkáját, küzdelmeit az elmúlt nyolc évből.
Már ne is haragudj, de ha valóban megnézed a videót, akkor azt látod, hogy ti játékosotok megy nagy sebességgel Kronwall felé, és nem fordítva!
Azért írom ebben a szóösszetételbe, és nem úgy, hogy "ráront" mert azt tartom valószínűbbnek, hogy lebaszott fejjel ment a korong után és nem leütközni akarta Kronwall-t. Ha viszont így van, akkor sürgősen iratkozzon be egy hokisuliba újra és ne sírjon, mert úgy látszik a "lebaszott fejjel való hokizás" esetleges következményeiről elfelejtették anno megtanítani.
A mozdulat pedig Kronwall részéről teljesen reflex szerű volt! Kíváncsi lennék arra a védőre, aki nem így fordul be egy ilyen esetben.
Szerinted mit kellett volna csinálnia? Ki kellett volna húznia magát a jégen hogy utána öt métert repüljön?
Ne magyarázzuk már azt is félre, ami a Napnál is világosabb!
Arról pedig, hogy mit, hol és mennyire büntetnek: Ezt a mozdulatot a sakkban vagy a snooker-ben súlyosan büntetnék, ebben megnyugtathatlak.
Na, szépen vagyunk!
Most beszéltem anyámmal, mondja, hogy nem tud aludni, föl alá járkál, mert meg akarja tudni Hajdú Péter műsorából, hogy ki agyalta meg Papadimitriu Athinát, amikor 9 hónapos terhes volt.
Vannak dolgok amiket sose fogok tudni megérteni...
A Kronwall féle eset: Váll volt és nem könyök. Szerintem egy ilyen szituációban reflexből is így fordul be egy hokis, azt lehet elemezni, hogy mennyire "tolt még rá" Kronwall. A szpíker "dirty hit by Koronwall"-t mond ugyan, de váll-at.
A kiállítást nem értettem tegnap ezért (pláne, hogy a Ducks játékost küldték ki.)
Aztán belassította a Franzen féle esetet is, és azt hittem, hogy azt a próbálkozást díjazta a játékvezetés büntető paddal, viszont - amint itt a videón újra látom - nem Perry volt aki ezt az akciót csinálta, a box-ba viszont ő került (interference).
Ezek szerint egy harmadik eset miatt küldték ki Perry-t, de azt már nem tudom miért (valamit a kék vonalnál csinált, ha jól értem, de nem tudom kivenni).
"...de azért jó lenne, ha az ember nem mindig csak a saját kis zsebét nézegetné..."
Ez fennáll és igaz, ha pl. eddig téli szalámit ettem és most egy elengedhetetlenül szükséges intézkedés végett csak a parasztkolbászt tudom megvenni egy darabig.
De akkor, ha már a kenyér megvétele is necces, akkor már kérdőjeles ennek a működőképessége.
(Nem magamról beszélek, hanem csak átvitt értelemben.)
Szerintem most a 98-02 -es ciklusukra gondolsz, ahol valóban volt egy nagyobb mértékű minimálbér emelés, ami - úgymond - első sorban a nyugdíjasok rovására ment, vagy jobban fogalmazva őket nem érintette.
Itt is kétfelé választanám a dolgokat, mert ismerek olyanokat, akiknek már akkor megmondtam, hogy nyugodtan befoghatná a pofáját, mert olyan jó nyugdíja maradt így is (egy ilyen azóta se beszél velem, de leszarom), de ugyanakkor vannak / voltak (ha most konkrétan a nyugdíjasoknál maradunk) olyan volt t.sz. dolgozók például, akiknek a büdös életbe nem került rendezésre még máig sem a járandóságuk, szarból-húgyból tengetik mindennapjaikat.
Hát tőlük viszont a kurvaanyázás érthető volt.
Hát bazzz, ilyen meccsünk nem lesz még egy!
Végig az eredmény után futunk, aztán 11 mp-el a vége előtt megnyerjük. Őszintén szólva nem gondoltam volna.
Egyébként olyan érzése volt az embernek, mintha támadásban és védekezésben teljesen más csapat játszana.
Gyors, fantáziadús dolgok elől, hátul pedig maszatolás, korong fölött elhadonászás, egymás meg nem értése sokszor, és korongeladások.
Remélem ez utóbbi nem lesz hosszú távú...
Hát a II. harmad első felében valami eszméletlenül szarul védekeztünk, aminek az első figyelmeztető jele egy nagy kapuvas volt, majd gyorsan jött két egymást követő gól (a második egy eladott korongból) és még valameddig utána is támadtak a Kacsák.
Elég gyötrelmes volt a játék képe.
Aztán valahogy összekapartunk egy gólt (majdhogynem szó szerint) és onnantól megint magunkra találtunk. Nem sokkal a harmad vége előtt ki is egyenlítettünk, és még utána is vezettünk veszélyes támadásokat.
Kíváncsi vagyok az utolsó harmadra nagyon...
I. harmad után 1:1
Egy bosszantó gól az utolsó percen belül...
Háromszor voltunk PP-ben és egyszer (a végén) PK-ban
A gólt a 2. PP-ből szereztük.
Az emberhátrányos védekezésünk brutális volt, és ahogy kiegészültünk veszélyesek is voltunk, mégis mi kaptunk egyet...
Hurrá!
Akkor most már fogják is be a pofájukat egy darabig a minimálbéresek, olyan jól jártak megint!
Ha a 4-es és az 5-ös között nem lenne vessző, akkor is a picsájukat törölhetnék vele, legfeljebb egy fellélegzésre lenne elég... persze csak ha nincs deviza hitelük.
No ezt a meccset benéztem, azt hittem holnap lesz... egyébként mindegy volt, akkor se tudtam volna megnézni.
Viszont nyertünk!
Megnéztem az összefoglalót, azért a saját kapunk előtt igencsak ki tudunk alakítani meredek dolgokat, ez nem tetszett!
Lidström egy vadállat! Ilyen gólt verni a kékről, ráadásul pont Kippernek!
Őszintén szólva én kezdetektől fogva SZDSZ-utód pártnak tarottam az LMP-t, a visszafogottságom egyik fő oka pont Ivády Gábor volt. Ő egyébként itt, tőlünk három községre észak-keletre a polgármestere Ivád falunak, és tényleg az egyik emblematikus alakja volt az elmúlt nyolc év agyament vidékleépítő politikája elleni harcoknak, kezdve a posták megszűnésétől a segélyezések közmunkához kötéséig.
Schifferékről nem voltak, nincsenek és nem is lesznek illúzióim, az Ő személye viszont mindenképp kakukktojás volt a számomra az LMP-ben...
(Megj: Nem akarok újabb vitát kirobbantani arról, hogy mi is az LMP valójában, a személyes véleményemet már kifejtettem erről korábban.)
Én nagyon megosztott vagyok a külföldön élő magyarok szavazásával kapcsolatosan, meg kell mondanom őszintén!
Mert van az egyik oldal, hogy tényleg ne szavazzanak olyanok, akik nem élnek abba a környezetbe ahová éppen a voksukat adják. Plusz még az a veszély is megvan, hogy a politikai pártok csak puszta szavazóbázisként használják őket (a külhoni magyarok még annyira se tudják számon kérni az ígéreteket mint mi).
A másik oldal viszont az, hogy egyáltalán nem mindegy nekik, hogy egy adott kormány mennyire öleli föl a külpolitikájával a sorsukat, gondolok itt a jogaik melletti kiállásra, védelmükre (lásd: nyelvtörvény), vagy például az autonómia törekvésekről már ne is beszéljek, amiről oldalakat lehetne írni.
Ebből a szempontból viszont ha nem szavazhatnak, kicsit tényleg necces azt mondani, hogy törődünk velük...
Ezt a "sikerességet" is érdemes külön kiemelni, mert egy olyan világban, ahol szinte minden fillérért meg kell küzdeni, és már-már szinte az ételért dolgozunk hajlamosak vagyunk a sikerességet csak és kizárólag az anyagiakhoz kötni.
A kitartás az egy nagyon jó tulajdonság, de - ahogy azt Rotyi Úr is írta - én se hiszem, hogy egyáltalán rá tudnék állni egy olyan pályára (vagy be tudnék kapcsolódni egy olyan rendszerbe) amelyben tudva tudom, hogy mások kárára zsírosodom meg. Ugyanis ezeknek a végén mindig ott vannak az úgynevezett "palimadarak", akik nem azért fognak fingot, mert hülyék, vagy dilettánsok, hanem azért mert az anyagi kiszolgáltatottságuk, kényszerük vitte őket bele.
Ez erkölcsileg mindenképp kifogásolható!
Én a sikerességet mindig úgy képzeltem el (anyagi szempontból), hogy valamit előállítok a munkámmal (vagy valamit csinálok, ami a társadalom hasznára van) és annak megkapom azt a tisztességes ellenértékét, amiből - szépen lassan - fejleszteni tudom a tudásomat, vállalkozásomat, a kényelmi szempontjaimat is többnyire ki tudom elégíteni, és tartalékolni is tudok, amihez bármikor hozzá tudok nyúlni, ha valami van.
Én is ismerek ilyeneket (nem sokat ugyan) és valóban szereik úgy beállítani a dolgot, hogy "szerencséjük volt" meg hogy "ráéreztek a dologra" (stb... stb...) csak aztán kiderül (mert előbb-utóbb felszínre kerülnek a dolgok), hogy nem kis kapcsolati tőke van az esetek mögött, szóval én a "saját eszemmel, a kitartó munkámmal és a jó megérzéseimnek köszönhetően" sztorikba már alapból nem hiszek ezekben az esetekben.
A "saját ész" és a "kitartó munka" kb. arra elég ebben az országban, hogy valamiből fent tartsd magad és a családod, a "jó megérzés" meg arra, hogy ezt jövőre is meg tudd csinálni.
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
).
