Még a múltkori rocktábor zárókoncertjén egyik srác eljátszotta ezt a számot egy szál gitáron, meg énekelt is hozzá, és kurva jól szólt, és azóta nem tud kimenni a fejemből.
"Men hate getting friendzoned the same way women hate getting fuckzoned."
Amúgy meg nehogy már ezek után még mindig tartsd vele a kapcsolatot!
lány azt mondta nem fog a másikkal sem foglalkozi,másképp lát bizonyos dolgokat
Tehát ugyanaz a "büntetésed", mint a másiknak; nem foglalkozik vele se, meg veled se. Fair dolog. Kurvára.
Kell ez neked?
Tudom, én is voltam már ilyen helyzetben, haverom azt mondta, hagyjam a picsába a csajt, fölösleges, de persze én magamban azt gondoltam, hogy ő hiába mondja, hogy hagyjam a francba, amikor ÉN vagyok benne a szituban, én tudom, mi hogyan van, meg én ismerem jobban a csajt. Talán most ezt gondolod te is.
Volt, amikor legjobb haveromnak ugyanezt a tanácsot adtam, de nem hallgatott rám. Végül rájött, hogy hülyeség volt nem hagyni a csajt.
És mint említettem, volt fordítva, hogy ő mondta nekem, de én nem hagytam. Nem hallgattunk a másik objektív véleményére, rá is basztunk a végén.
Mert lehet, hogy mi kívülállóként nem tudjuk azt, amit te bennfentesként tudsz, ugyanakkor egy kívülálló tisztábban át tudja látni a helyzetet.
Most mondok egy példát, amiből érteni fogod, miről beszélek.
Nekiállsz egy 1000 darabos puzzle-nak. Csinálod, csinálod, majd egyszercsak, tegyük fel, 5 óra munka utána elakadsz. Az Istennek nem találod, hogy az xy helyre melyik darab kell. Nézegeted, próbálgatod, semmi. Eltelik fél óra, semmi.
Odamegy valaki, kérdezi, mit csinálsz. Elmondod. Ő elkezdi nézni, 10 másodperc után azt mondja, hogy "tessék, ez kell oda".
Kipróbálod, és tényleg!
Azért van ez így, mert te már túlzottan benne vagy a dologban, túl "csak azon" jár az agyad, és már nem működik úgy, mint azé, aki csak úgy épphogy rápillantott, és egyből átlátta a témát.
Legyél tökös!
Amikor legközelebb rí a szája, mondd meg neki, hogy "Idefigyeljél! Itt rimánkodsz, hogy mekkora egy fasz az a csávó! Kezdem unni! Itt vagyok én, bazmeg, jól bánnék veled, szeretnélek, de én nem kellek! Hát akkor menj, és sírj tovább a bunkó után, aki leszar, de én nem vagyok már tovább kíváncsi a nyavalygásodra! Én, aki akarok tőled valamit, én hallgassam, hogy te másvalakitől akarsz valamit, és milyen szar neked, hogy őt nem érdekled?
Jó reggelt, Magyarország, bazmeg, én ugyanígy vagyok veled! Szerinted nekem milyen érzés? De ha neked nem kellek, és tovább akarsz szenvedni a másik miatt, akkor hajrá!
Egy nagy lófaszt leszek én lábtörlő, vagy főleg lelki szemetesláda!"
De akár még ilyen stílusban is.
Utána meg ne keresd, tartsd magad ahhoz, hogy neked az ilyesmire nincs szükséged!
Innen két lehetőség van:
1. fut tovább a másik után, szenved --> meg is érdemli, ha ez kell neki, és ez esetben tényleg nem is érdekelted őt semennyire
2. elveszít téged az életéből, és látva, hogy már nem támaszkodhat rád bármikor, rájön, hogy azért mégiscsak jó volt, míg ott voltál neki
Joe Vitale @JoeVitale46
Heading to Haiti this morning with Staalzy, Cookie and their families. Helping to build an orphanage and spend quality time with the kids!
Faszomba, csapágyas lett a gépem, valami úgy zörög benne, mint a picsa...
Illetve gondoltam, ki kéne már fújatni, hát full dzsuvás volt a videókártya hűtője, a procié, meg úgy egyáltalán minden.
Annyi geci volt benne, amennyit még Michelle Wild se látott fénykorában.
Azért ebben a Battleship c. filmben is van egy-két barokkos túlzás...
Pl. a tipikus, hogy az idegeneknek olyan a páncéljuk, meg a mindenük, hogy földi fegyverekkel még csak karcolást sem lehet ejteni rajtuk.
Na meg, hogy olyan a technológiájuk, hogy a fizika törvényeit simán körberöhögik... (ilyen-olyan tikk-takk transzformer űrhajók, eszközök, stb. - baszomnagy űrhajó lebeg, meg finommanőverezik, meg minden.)
Érdekes, hogy minden filmben olyanok az idegenek, hogy olyan fejlett technikai szinten vannak, ahova a mi civilizációnk legkorábban 10 000 év múlva fog eljutni - akkor is csak abban az esetben, ha addigra a már említett fizikai törvények meg lesznek cáfolva...
Vagy, hogy egy - mint már említettem - semmilyen földi eszközzel még csak meg se karcolható páncélból készült "ruhát" viselő idegen lebasz egyet egy embernek, aki dob ettől egy hátraszaltót.
Hát amekkora erő kell ahhoz, hogy konkrétan hátraszaltót dobj, attól minimum lerepülne a fejed a helyéről, mert a nyakad nem bírná el a hirtelen gyorsulást, ami hatna a fejedre.
Vagy ha nem repülne le a fejed, az az a keménységű tárgy, amitől a behatás éri, darabokra zúzná a fejedet koponyástul, agyastul, mindenestül.
Viszont ezek után bármennyire is hülyén hangzik, egész jó kis film.
You are driving down the road in your car on a wild, stormy night, when you pass a bus stop and you see three people waiting for the bus:
1. An old lady who looks as if she is about to die.
2. An old friend who once saved your life.
3. The perfect partner you have been dreaming about.
Which one would you choose to offer a ride to, knowing that there could only be one passenger in your car? Think, before you continue reading.
This is a moral/ethical dilemma that was once actually used as part of a job application. You could pick up the old lady, because she is going to die, and thus you should save her first. Or you could take the old friend because he once saved your life, and this would be the perfect chance to pay him back. However, you may never be able to find your perfect mate again.
The candidate who was hired (out of 200 applicants) had no trouble coming up with his answer. She simply answered: "I would give the car keys to my old friend and let him take the lady to the hospital. I would stay behind and wait for the bus with the partner of my dreams."
Sometimes, we gain more if we are able to give up our stubborn thought limitations. Never forget to "Think Outside of the Box."
However, the correct answer is to run the old lady over and put her out of her misery, have sex with the perfect partner against the bus stop, then drive off with the old friend for some beers.
Szombatról vasárnapra hajnalban (fesztiválos afterparty) amikor ezt meghallottam, úgy elkezdtem ugrálni meg tombolni, hogy majdnem átugrottam a korláton, le az 1 emelettel alattam lévő tömegbe:
Nekem Jennifer Aniston sokáig az álomnőm volt. De hát őt is elérte az a bizonyos K.O.R.-szindróma...
Persze, még most is bőven szúrható, nem mondom, hogy nem, csak hát...
Hihetetlen, sokan mennyire
vagy
1. nem tudnak magyarul
vagy
2. hajlamosak 1-1 a jelentést, a mondat értelmét NAGYBAN befolyásoló szót csak úgy kihagyni a mondat értelmezéséből.
"az országon kívül ALIG van hely a világon"
Igen, ezt épp azért írtam, mert konkrétan Torontóban is már jártam a kínai városrészben, ahol a legtöbben egy kurva kukkot nem tudnak a kínain kívül más nyelven, tehát a saját bőrömön tapasztaltam, hogy igenis vannak ilyen helyek.
Tehát azt írtam, hogy alig van, és nem azt, hogy nincs.
Ettől még ha csak úgy általánosságban elmész Kanadába, (tegyük fel, hogy Kanada lakott összterületének bármelyik négyzetméterét ugyanakkora eséllyel választhatod, összesítve kb. (csak mondok egy számot) 0,14% esélyed van arra, hogy a kínai nyelvtudásoddal ott meg fogod tudni értetni magad.
(Remélem, nem veszed nagyon személyeskedésnek, vagy túl rossznéven azt, amivel kezdtem a hsz-t.
Azért írtam, mert mostanában már szinte mindenhol, és mindennel kapcsolatban ez van... Leírsz valamit, és richtig lesz, aki félreérti/félreértelmezi.)
Ehhez azt kéne tudni, hogy az NHL-nek van-e nagyobb rajongótábora az egész világon, vagy a kajak-kenunak. (Jó, valószínűleg egyértelmű a válasz, csak azért mondom, hogy nem feltétlenül fekete, vagy fehér itt se a helyzet.)
Már magában Amerikában (USA) is a hoki csak a 4-5. helyen van az 5 "major" sport közül. Pennsylvaniai unokatesóméknak hiába mondok akár Pens, akár Flyers-játékost, csak lesnek, mert nem ismerik őket.
Ezt egy kicsit olyannak érzem, mint amikor azt mondják, hogy a kínai nyelvet beszélik a legtöbben a világon. Igen, persze, mert ők vannak a legtöbben. De hiába beszélik 3-szor annyian, mint az angolt, ha tudsz angolul, mondjuk van 75% esélyed, hogy akárhova mész a világban, meg tudod értetni magad a helyiekkel, míg, ha tudsz kínaiul, akkor ez az esély máris leredukálódik arra, hogy a világ végtelen számú úticéljai közül mekkora eséllyel választasz Kínai helyet - mivel az országon kívül alig van hely a világon, ahol használni tudod a nyelvtudásodat.
Na, de megint elkanyarodtunk...
Még egyszer mondom: te azt mondtad, hogy ami sportokban mi remekelünk azok, nem "sztársportágak" a világon, én meg azt, hogy nem kell a szomszédok orra alá dörgölni a londoni aranyainkat, mert másban meg ők jobbak.
Jó, bocs, rosszul fogalmaztam: ebben jobban vagyunk náluk, de igen, pl. a téli olimpián meg ők sokkal jobbak, és ha a mi fricskáinkra előhozakodnak azzal, akkor hogyan döntöd el, hogy most tulképp ki is a jobb? Sehogy.
Vagyis mindenki örül annak, amiben ő a jobb, csak a másik azt épp leszarja.
Tehát fölösleges az orruk alá dörgölni.
Nem éppen.
Te arról beszéltél, hogy más sportágakban kéne jobbnak lennünk, és nem olyanokban nyerni az olimpián, amilyenekben most nyerünk.
Én meg azt mondom, hogy örüljünk a sikereinknek, de nem feltétlenül kell azt mondani, hogy ez alapján jobbak vagyunk például az osztrákoknál...
Mert odamehetsz mondjuk Berlusconihoz, lobogtatva az 50 centis faszodat, hogy "háhá", mert arra ő előveszi a 8 centis bankkártyáját, és azt mondja, hogy "engem ez a 8 centi 5-ször annyi pinához segített hozzá, mint amennyihez téged az 50 centis faszod fog egész életedben".
A küzdőtéren látott Hetényis cikknek (meg nyilván a tartalmának) örülök, de eszembe jutott ezzel kapcsolatban az, amit ebben a modoros cikkben írnak...
FB-n terjed ismerőseim közt a kép, amin ott van Magyarországon egy 8-as, a szomszédos országokon meg a 0, 1, 2, vagyis ahány aranyat ők nyertek.
Erre jöhetnének pl. a szlovénok egy képpel, amin Kopitar felemeli a Stanley Kupát, vagy az osztrákok egy statisztikával, amin Vanek NHL-es eredményei szerepelnek...
Hogy az ukrán hokisokat ne is említsem... Vagy a szlovákokat...
Egyrészt igazad van, mert általánosítani itt sem lehet, viszont pl. nekem volt dolgom egy ilyennel. 100%-ban illett Kosztya leírása az illetőre.
Szopatott, geci volt, paraszt volt, undorító féreg szar ember (sosem gondoltam volna, hogy valaha is egy nőt ilyen jelzőkkel fogok illetni...)
Most már több mint 1 éve nincs köztünk munkakapcsolat, de még most is ennyire fel tud baszni a dolog.
Sokáig úgy voltam vele, hogy nem küldöm el az anyjába, mert inkább megpróbálom meggyőzni, hogy igenis jól csinálom, amit csinálok, és nem kell velem gecizni. Hát nem győztem meg. Valamiért egyszerűen utált engem.
Talán azt is utálta bennem, hogy semmivel nem tud felbaszni. (Pedig de, magamban ideges voltam, már akkor összerándult a gyomrom, ha megláttam a nevét az email "feladó" rovatában - csak éppen nem mutattam felé, hogy utálom, mint a szart.)
Aztán tavaly már nem bírta tovább, valahogy csak-csak kiprovokálta belőlem, hogy most már ne hagyjam magam tovább, és már visszaszólogassak neki. Akkor se durván, nem küldtem el az anyjába, csak megmondtam neki, hogy "figyelj, azért az nem úgy van, ahogy te elképzeled".
Aztán akkor le is épített.
De nem bánom.
Van egy-két kolléga, akikkel eleinte elkezdett haverkodósan viselkedni, meg minden, de aztán később őket is leépítette, mert idővel ők is megunták a faszságait, és nem hagyták magukat. Illetve azért nem hagyták magukat, mert eleinte jól indult a dolog, de idővel a csaj meglátta a "lehetőséget", és elkezdett szépen lassan mindent átszervezni úgy, hogy neki minél jobb legyen, csak ezt mások kárára csinálta, ők meg nem hagyták magukat.
Azóta tehát az ő csapatából ki lettek paterolva olyan emberek, akik kurva jól csinálják, amit csinálnak, csak épp a saját seggbebaszásukhoz nem hajlandóak asszisztálni, és helyettük ma csak olyanok vannak a gárdájában, akik mindenre bólogatnak neki, és nem mernek szólni.
Aztán miután leépített engem is, először elkezdtem írni egy nagyon keményen kurvaanyázós emailt, hogy most akkor hadd szóljon, leosztom én még a jó kurva anyját is, de két bekezdés után úgy gondoltam, hogy stop, delete, aztán miután lehiggadtam, és összeáll bennem az ötlet, akkor írok neki egy egyáltalán nem fröcsögős, de keményen beszólós emailt.
Mivel pár emberrel - mint írtam - eleinte haverkodott, azok tudtak róla és a magánéletéről részleteket...
Aztán kb. 2-3 hónappal azután, hogy le lettem építve, írtam a csajnak egy emailt, amiben leírtam, hogy kösz, hogy ilyen aljas féreg módon leépített, így legalább annyival is több időm van kétszer olyan jól fizető melókat bevállalni (ez így igaz is egyébként). Meg leírtam, hogy undorító dolog, hogy így bánik az embereivel, csak azért, mert megteheti. És hogy pl. engem sem ismer, nem tudja, milyen volt, és milyen most az életem, miken mentem keresztül, és mégis belém rúgott, ahol csak tudott, azért, mert megteheti.
És hogy van még ezer dolog, amit mondhatnék, de egy ilyen ember nem érdemli meg még azt sem, hogy leírjam neki, stb. És odaírtam azt is, hogy válaszolnia nem muszáj, mert ha meglátom, hogy visszaírt, olvasás nélkül törölni fogom. Persze, miután elküldtem az emailt, 30 perccel később jött tőle egy válasz. De ahogy megláttam a nevét a feladónál - tartva magam az ígéretemhez - töröltem is, olvasás nélkül. De még a kukából is.
Tudom, erre azt mondjátok, hogy ez nem olyan durva oltás, meg egy igazi bunkóról ez lepereg.
Csakhogy a legjobbat a végére hagytam.
Mint azt már kétszer írtam, néhányaknak elpanaszolta néhány kínját régebben, és azokat olyan szíven szúrásképp megemlítettem a levélben.
Szóval paraszt módon odaírtam, hogy "De egyébként nem haragszom rád, mert tudom, hogy csak élettől kapott pofonokat próbálod leverni olyanokon, akikkel megteheted."
Nem akartam leírni, hogy konkrétan milyen dologról van szó, de így meg nem érezhető annyira...
Konkrétan a saját apja, aki nagy-nagy-nagy mókus, szarba nem veszi őt, mert az apja szerint hülyeség a munkája, és lett volna inkább ez, meg az. És állítólag ez kurvára fáj neki, hogy az apja nem ismeri el.
És valszeg ezért gecizik így a férfiakkal, hogy bizonyítsa, ha más nem, saját magának, hogy így meg úgy... Ezt beleírtam, és kurvára remélem, hogy nagyon a lelkébe gázoltam vele.
Ausztriában is mondjuk a leggecibb munkaadók azok körül kerülnek ki, akik bevándorlók.
Régebben jártunk egy magyar faszinak egy birtokára dolgozni, akinek van kinn egy vállalkozása. Hát olyan kecskebaszó volt, mint a huzat. Nem akart fejszét hozni, nagy kalapáccsal kellett szétverni valami fadarabokat, bazmeg...
Meg életem legkeményebb fizikai munkáját is ott végeztem el:
A faszinak a fia markolóval cipelt ki a pajtából egy rakás gerendát, amiket később nekünk kellett visszahordani.
Mindig 10 órát kellett nála dolgozni, a délelőtti 5 órában mást csináltunk, az ebéd utáni 5 órában meg ezt a mutatványt.
A kisebbekkel se volt könnyű, azokat is úgy "gurítottuk" (amikor aláteszel valamit, és azon gurítod, aztán az eleje alá megint újabbat, és megint), de ráemelni a kupacra azokat is rá kellett a végén.
Aztán volt köztük 8 darab asszem 30x30-as átmérőjű, 8 méter hosszú gerenda is (ezek voltak a legnagyobbak), amik még meg is áztak, amíg kinn voltak. 2 órán keresztül szenvedtünk ezzel a 8 darabbal. Ja, és az egészet ketten csináltuk nagybátyámmal.
Hazaértünk este fél 7-kor, és szó szerint ahogy átléptem a küszöböt, kifeküdtem a földön, és egy fél órát ott feküdtem, mert brutálisan ki voltam dögölve.
Óránként 5 eurót fizetett a faszi, és még az ilyen kemény melókra se volt hajlandó 6-ot fizetni (összehasonlításképp mindjárt írok valami mást), mert tudta, hogy az itthoni bérekhez képest az óránkénti 5 euró is jó pénz. Szóval kinn is a magyarok (meg általában a bevándorlók) a leggecibbek. Ők is onnan indultak, ahonnan te, és most, hogy nekik "összejött", meg akarják mutatni neked, hogy bazmeg a pénzért meg kell ám dolgozni.
Ellenpélda, amikor osztrák nyugdíjas néninél füvet nyírsz, két óra, azt mondod neki, hogy óránként 8 jurót kérsz, így összesen 16 lesz, és ad neked egy húszast, ja meg közben még meg is kajáltat. (Jó, ez se mindenhol így megy, de vannak ilyenek is.)
Fősulisként egy kis mellékkeresetnek kurva jók voltak ezek a melók amúgy, szóval ilyen szempontból legalább annyiban mákom van, hogy az osztrák határ mellé születtem, és nem mondjuk a román mellé...
Lesz, de olimpia ide, vagy oda, a télit és a nyárit sohasem sikerült úgy igazán összemosni, hogy mindig egykét emlegessék őket. Valahogy mindig a nyári marad "Az Olimpia", a téli meg a "Téli Olimpia", és valahogy az emberekben egész másképp cseng a kettő.
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
