|
Ezt loptam, de érdemes elolvasni.
A muszáj nagy úr, de ha végiggondolom az életem, csak köszönhetek neki. Ha most körbenézek a barátaim és ismerőseim, de tulképp' minden ember között, aki látókörömbe kerül, azt látom, hogy a muszáj hiánya teszi tönkre ezt az országot, a társadalmat.
Amikor általános iskolába jártam, muszáj volt bejárni az órákra, mert igazolatlant kaptál. Be is járt mindenki, még a legzorallabb, 3x bukott kokerók is. Muszáj volt tisztelni a tanárokat. Muszáj volt a magad szintjén tanulni, mert ha nem tanultál, buktattak. Ha nem tanultál rendesen, 8. után - jó esetben - mehettél valami telibeszart szakmunkásképzőbe. Muszáj volt szakmát szerezni, vagy muszáj volt érettségizni. Az általános után muszáj volt vagy továbbtanulni, vagy dolgozni. Ha nem dolgoztál, nem tanultál, megbaszott a rendőr, nem volt pénzed, nem volt semmid. Ezért mindenki tanult vagy dolgozott.
Férfiként muszáj volt bevonulni katonának, és bár akadtak kevesek, akik ezt elbliccelték, én azt mondom, rájuk mindenki megvetéssel nézett. Mert akkoriban a kiskatonákat szerették az emberek: szerették a csajok, szerették a felnőttek, szerették az öregek. Felültél a buszra és mindenki mosolygott rád. A katonaságnál minden szart muszáj volt megcsinálni: muszáj volt felkelni reggel, tornázni, őrségbe járni, árkot ásni, krumplit pucolni. Millió szabályt be kellett tartani.
De mire felnőttél, 22-24 éves korodra ez a sok muszáj megedzett. Akarva-akaratlan egy csomó mindent megtanultál, de legfőképpen a toleranciát és az alázatot, ami a világban a túlélés legfontosabb eszköze. Aki képes alkalmazkodni, az mindent túlélhet. A renitenseket, lázadókat, mindenre szarókat a társadalom így vagy úgy, de megbünteti és kiveti magából.
Ma már viszont semmit sem muszáj. Azóta felnőtt egy kibaszott lébecoló, életre alkalmatlan, naplopó generáció, amelyik a muszájok hiányában csak tengődik az életben, és vár a nagy lehetőségre. De a nagy lehetőség nem fog jönni, elhihetitek. Majd videojátékokból fogok pénzt keresni, majd kimegyek külföldre milliókért a semmire, majd beletalálok valami okosságba, laza divatfotós leszek, menő webdizájner leszek, az anyám csillámporos picsája leszek, csak rendesen dolgozni ne kelljen. De nem leszel: ha nem dolgozol, ha nem lebegnek a fejed felett folyamatosan muszájok, valószínűleg egy semmirekellő tetű leszel, aki éveken keresztül csak vágyakozni fog minden után, de sosem lesz semmije.
Aztán mi lesz? Mert ha nincs a sok terelő muszáj, 30, 40, 50 évesen már megbaszhatod. Egy antiszociális, kibírhatatlan nyomorult leszel, aki foggal-körömmel próbál majd mindenbe és mindenkibe kapaszkodni, de mindenki elhagy majd. Miért? Azért, mert nem tudsz alkalmazkodni senkihez, mert mindent csak a magad érdekei szerint teszel. Azért, mert azt hitted, te leszel az, aki a saját önző törvényeid szerint, alázat és tolerancia nélkül tudod majd élni a tyúkszaros életed. Hát nem te leszel az.
Szóval így vagy úgy, a lényeg a muszáj. Értsd úgy, ahogy mondom.
|
