|
Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország):
Minden rájátszásban, minden tornán, minden többmeccses szériában az első otthoni mérkőzés a legnehezebb. Nekünk sikerült a mai feladatot teljesíteni, nagyon jó és erős csapatot sikerült ma legyőzni, amely sokat fejlődött az elmúlt években, elsősorban a kiváló edzői stábjának köszönhetően. Könnyű első gólt engedtünk az ellenfélnek, ám nem estünk kétségbe, mindenki tartotta magát a megbeszélt taktikához. Ennek megfelelően a második harmadtól okosabban játszottunk, sokat tartottuk a támadóharmadban a korongot, és ennek meg is lett az eredménye.
Vas Márton (hátvéd, Magyarország):
Nem ez volt az első gólom hátvédként, hiszen régebben is játszottam ezen a poszton. Mondhatom, hogy élvezem a hokit, bárhova raknak. A gólomnál úgy történtek a dolgok, ahogy azt az edző kérte: a szélen bevittük a korongot, az egyik játékos ment a kapura, ahogy megbeszéltük, a másik ellőtte, és pont elém pattant a korong a hosszú oldalra, az üres kapura kellett lőnöm, nem volt nehéz dolgom. Az első harmadban egy kicsit kerestük a ritmust, kerestük a melegben az utat, hogy merre is kéne mennünk, szerencsére meg tudtuk találni, és ugyanezt az utat kell, hogy folytassuk tovább. Rákészültünk a britekre, tudtuk, hogy kemény hokit fognak játszani, jól képzett játékosaik vannak, van pár honosított kanadaijuk is, úgyhogy tudtuk, hogy mire számítsunk, de próbáltuk elvenni tőlük a területet, hogy minél kevesebb helyük és idejük legyen. Olyan meccs volt, mint amilyenre számítottunk, tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, az első nap mindig egy holtpont, amin át kell lépni, és ha lehet, akkor minél jobb eredménnyel. Kőkeményen megdolgoztunk ezért a sikerért, úgyhogy megérdemeltük ezt most. Hétfőn Korea ellen is a saját játékunkat próbáljuk majd ráerőltetni az ellenfélre, ha ez sikerül, akkor általában az eredmény is úgy alakul, ahogy nekünk tetszik.
Nagy Gergő (csatár, Magyarország):
Pont ilyen meccsre számítottunk. Az elején egy kicsit beragadtunk, de ez várható volt, mert hetek óta ez volt az első komolyabb tétmérkőzése a válogatottnak. Szerencsére amit beletettünk munkát az elmúlt hetekben, az ki is jött a végére, úgyhogy most boldogok vagyunk. A gólomnál a mi sorunk kezdte az emberelőnyt, de a csarénél bennragadtam, kilőtték a korongot, de nem mentem le. Így alakult, most már mondhatjuk, hogy szerencsére. Belülről nagyon izzadtságszagú volt a meccs, nagyon pörögtek a britek is, bebizonyították, hogy nem véletlenül értek el komoly eredményeket az olimpiai selejtezőn. Hála istennek a hullámvölgyeken valaki mindig átsegítette a csapatot, és sikerrel vettük ezt az akadályt. A britek megpróbáltak minket piszkálni, mi viszont igyekeztünk fegyelmezettek maradni, ez benne van a hokiban, nincs ezzel semmi gond, meccs közben ezek így szoktak alakulni. Koreát ki fogja elemezni a szakmai stáb, azt tudjuk előre, hogy nagyon jól korcsolyázó, nagyon pörgős csapat, és veszélyes ellenfél. Két éve, a budapesti vébén még az utolsó harmad közepén is szoros volt a meccs ellenük, oda kell figyelni százszázalékosan a legelejétől, és be kell darálnunk őket. Hogy ütök-e gólt nekik is? Nem az a lényeg, csak az, hogy nyerjünk.
Hári János (csatár, Magyarország):
Úgy érzem, sokkal jobbak voltunk, az eredmény kicsit szorosabb lett, mint kellett volna. Nem volt igazságos, hogy az első harmad után 1-0-ra vezettek a britek, mivel nekünk egy csomó helyzetünk volt, ők meg a kapu felé sem igazán kerültek. Ezeken a meccseken az a fontos, hogy nyerjünk, aztán tovább kell lépni. Elégedett vagyok a játékommal, sok helyzetet alakítottam ki, kiharcoltam két kiállítást, amiből úgy érzem, lehetett volna több is, van egy gólpasszom és benne voltam egy gólban, amit végül nem adtak meg. Az első és a második harmad között az volt a különbség, hogy a másodikban belőttük a helyzeteket, pedig ziccer volt bőven az elsőben is, akár 3-1-re is vezethettünk volna 20 perc után. Stabilan játszottunk végig, nem mondom, hogy egy sima győzelem volt, mert Levi védett egy nagyot, amikor 3-2-re vezettünk, de összességében igazságos a végeredmény. Ez a második világbajnokságom, úgy érzem, hogy az edzők és a szurkolók azt várják el tőlem, hogy meghatározó játékos legyek, a jobbak között szerepeljek minden meccsen. Nem a kor számít, hanem az, amit az ember a jégen mutat, a fiatalság és az hogy valaki 43 éves, sem jelent semmit. Ha játsszuk a játékunkat Dél-Korea ellen, akkor ott sem lehet gond, ha tartjuk a taktikát, és csapatként játszunk, akkor hétfőn is elvárható a győzelem. Remélem, hogy meccsről meccsre jobbak leszünk, persze nem nézünk még előre, lépésenként kell haladnunk.
|
