|
Barátnőmmel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözőben
beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a Bahnhof-ba, ami a
pályaudvar
másik oldalán van. Időközben barátnőm valami csajtól kapott,
félreérthető SMS-en
megsértődött, bevágta a néma durcát, amire útközben valahol a Nyugati
aluljáróban ráuntam, és közöltem, hogy akkor én elmegyek haza. Elköszöntem tőle
és a két havertól, majd elidultam fölfelé a lépcsőn. Mire fölértem,
már csöngött
is a mobilom, haverom hívott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük
inkább meg, és
menjek bulizni, stb. Végül is elindultam visszafelé. Leértem a
lépcsőn, indultam
keresztül az aluljárón. Ők valahol a legvégén, a lépcsők aljánál
jártak már, míg
én az aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15 fős cigánybanda mellett. Azok
elkezdtek méregetni, majd kötekedni kezdtek. Először a szokásos "mit nézel
köcsög, gyere ide szétbaszlak" kategóriájú beszólogatások mentek, aztán
elkezdtek keménykedni. Én hátranéztem, mire hárman-négyen utánam eredtek.
Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elő. Haverjaim látták, hogy balhé van,
egyből indultak vissza, hogy mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15
cigánnyal szemben. Amelyik először megindult, újból fenyegetőzött valamit, de
ekkor már az egész banda jött felém. Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé
lesz, elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni az
erőviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elő, csőre húztam, és
közöltem, hogy
nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb. Hátra arc, és felejtsük el
egymást. Először megijedtek talán, vagy legalábbis megtorpantak, gondolom,
nincsenek hozzászokva, hogy akibe belekötnek, fegyvert fogjon rájuk.
Valóban nem
akartam balhét, így elkezdtem hátrálni, közben rájuk tarva a fegyvert. Barátaim
látták hogy ez már nem egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a
kezemben, érezték, hogy itt ők már nem sokat nyomnak a latban, vagy
vissza tudom
tartani őket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk. Barátnőmnek
közben sikerült
elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint felbátorodtak a cigányok,
látván, hogy tényleg nem akarok lőni, újra megindultak felénk. Azt hitték nem
merek lőni, a legnagyobb hangú - mint később megtudtam, a neve Puporka
Richárd -
folyamatosan óbégatott:
- Na mi van, geci, há' ilyen kemény csávó vagy, há' lőjé' le, gyere, lőjé' le,
te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lőjé' bazmeg! - és
hasonlók.
Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani
őket. Már vagy
harminc métert hátráltam, ők meg követtek, próbáltak cigánymódra körbevenni.
Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az egyik, aki a legközelebb volt,
hirtelen felém rontott. Abban a pillanatban lőttem. A csávó kb. két métert
repült, összeesett. Ebben a pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem.
Kettőt még sikerült leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a pisztolyt, és
próbáltam még védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni,
de többre
már nem volt lehetőségem, csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a lábam. A
földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem. A fejemet próbáltam
védeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok sikerrel.
A földön fekve kb nyolcan rugdostak össze, többször fejbe illetve
bordán rúgtak,
vascsővel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem tartott sokáig,
csak amíg barátaim oda nem értek, ők szedték le rólam a cigányokat. A rugdosás
közben kicsúszott a farzsebemből a szolgálati igazolványom, és a fényképes
felülettel, jelvénnyel fölfelé nyitva esett a földre. Ekkor hirtelen
meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni, hogy "Rendőr vagy te geci? Há'
mocskos zsaru vagy te köcsög?" Míg a saját sérültjeikre figyeltek, én
föltápászkodtam, közben ketten újra nekem támadtak, de két barátom közénk állt,
és elkezdtek rángatni, hogy addig tűnjünk el innen, amíg lehet. A pillanatnyi
esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból. A pályaudvar mögé érve próbáltuk
felfogni, hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek pillanatokon belül itt
lesznek fönt, és akkor nekünk végünk van.
Épp akkor fordult be a sarkon egy rendőrautó, azt hittük, hozzánk jön. De nem.
Elmentek mellettünk. Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi
legyen is,
én szólok a rendőröknek, mielőtt még ezek fölérnek. El is indultam a járőrkocsi
felé, ami közben alaposan eltávolodott tőlünk. De már nem volt időm elérni,
jöttek fölfelé a cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most végünk van, itt
döglünk meg mindhárman... Odaálltam haverjaim mellé, most már jöjjön, aminek
jönnie kell. 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de legalább
felvesszük a kesztyűt. Vártuk, hogy nekünk jönnek. És nem! Megálltak. Nem
értettük mi van, amikor egyszerre kilépett közülük és elindult felénk három
férfi. Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok voltak.
Kiderült, hogy civil ruhás rendőrök, akik épp erre jártak. Hallották a
lövéseket, és azért rohantak oda. Megkezdődött az intézkedés, előkerült a
járőrautó, megjöttek az akciósok is, a banda és közénk álltak, a civil ruhások
pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi próbáltuk
elmondani a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a fegyverem, mondtam,
hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam, azóta nem láttam, nem tudom
hová lett. Ezt csak az hallotta, akivel beszélgettem, akik a bandára figyeltek,
nem.
Egyszer csak rohant föl az aluljáróból két cigány, akik addig még lent voltak,
és az egyiknek ott a kezében a pisztolyom! A rendőrök nem tudták, hogy milyen
fegyver az, kié, töltve van-e, stb, egyszerre kaptak mind a fegyvereik után,
csőre rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja el. Na, az persze
megijedt, hogy ezek menten lelövik, el is dobta a pisztolyt nagy
méltatlankodva.
Rohantak oda a rendőrök, hogy elfogják őket, mire az egyik, már lefogott
haverjuk egyszerre a köztünk álló rendőröknek rontott, alig tudták lefogni.
Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem igazán tudjuk tisztázni a helyzetet,
úgyhogy majd bent, az örsön folytatjuk. Minket az egyik irányba, a bandát a
másik irányba vezették el, majd a Nyugati rendőrörsön lettünk előállítva. Mi
hárman, a 15 cigányból pedig érdekes módon csak ketten... A nyomozók
megkérdezték a Westend biztonsági őreit is, akik alig ötven méterre
voltak, hogy
mit láttak, mire azok elmondták, hogy semmit, csak valami durrogást hallottak,
de nem is figyeltek rá.
Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felvették az
adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám egy mentőt, mert meg kell nézetni a
fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött. Engem bilincsbe verve,
vezetőszíjon, rendőri kisérettel vittek be a Balesetibe, ahol megcsinálták a
vizsgálatokat, leápolták az arcomat, megröntgenezték a fejemet, aztán
megállapították, hogy élek... Az orvosok elmondták, hogy nagyon szerencsés
vagyok, mert már több fiatalt hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda
megtámadott,
egyikük például hetekig lebegett élet és halál között az intenzív
osztályon, úgy
összeszurkálták. Végül megállapították, hogy nagyon súlyos bajom nincsen, de a
jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínűleg örök életemre így marad. Ha
még egyszer megütik ezt a szemem, meg is vakulhatok.
Barátaimat már
hajnalban kiengedték, őket tanúként hallgatták ki, engem pedig gyanúsítottként,
rabszállítóval, megbilincselve vittek be a VI. kerületi kapitányságra, ahol
csoportosan elkövetett garázdaság, testi sértés és fegyverrel való visszaélés
megalapozott gyanújával vettek előzetes letartóztatásba. A cigányok ellen
pusztán garázdaság gyanúja miatt indul eljárás, még könnyű testi sértés miatt
sem, ugyanis a szétrúgott arcomra, bevérzett szememre közölték, hogy 8 napon
belül gyógyuló sérülés... Csoportosan elkövetett gyilkossági kísérlet? Ugyan...
Az éjszaka további részét az előállítóban töltöttem, egy széken ülve, bár a
rendőrök mind baromi rendesek voltak, miután megtudták mi történt, egy
emberként
álltak ki mellettem. Sajnos ők nem sokat tehettek az érdekemben, de jó volt
tudni, hogy legalább hisznek nekünk. Másnap 10 óra körül került sor a
kihallgatásra.
Vallomástételemet követően rabosításra vittek, tenyér- és ujjlenyomatot vettek,
majd fényképes nyilvántartásba kerültem rabszámmal a nyakamban, mint valami
köztörvényes bűnöző. Ezt követően aláíratták velem a jegyzőkönyvet és a
lefoglalási határozatot, miszerint tudomásul veszem, hogy a vizsgálati
időszakra
a a fegyveremet és a helyszínelés során az aluljáróban talált töltényhüvelyeket
bizonyítékként lefoglalják, és szinte mellékesen jegyezték meg, hogy mivel
gyanúsított vagyok, az ügyben, az adataimat "sajnos" nem tudják zártan kezelni.
Így a nevemtől kezdve a címemen át az összes adatomhoz hozzáférhetnek az ügy
többi szereplői, és azok ügyvédjei. Vagyis magyarán menjek haza nyugodtan
fegyver nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem vágják át a
torkomat, de csak
azért mert az "ritkán fordul elő."
Végül, miután mindenen túlvoltunk, 24 órás előzetes letartóztatás után
kiengedtek, érdekes módon egyszerre a két letartóztatott cigánnyal,
akiket már a
kapitányság előtt várt a fél banda, akiket azóta sem tudom, miért nem
állítottak
elő velünk együtt. Még időben jeleztem a rendőröknek, hogy egyáltalán semmi
garanciát nem látok rá, hogy ha egyszerre engednek ki minket a két kapun, nem
fog megismétlődni az egész a rendőrség előtt is, úgyhogy végül kaptam magam
mellé egy rendőrt, aki kikisért az épületből, hátha így nem lesz balhé. Ennyit
tudtak tenni a béke érdekében, köszönjük. A 15 fős banda, amely ránk támadt,
azóta is szabadlábon van, ott dekkolnak a Nyugati aluljáróban, és nyilván
továbbra sem fogják vissza magukat, pedig a rendőrök elmondása alapján lopástól
a testi sértésen át a rablásig minden miatt voltak már előállítva. De hát ez
Magyarország, ahol nem ők a bűnözők, hanem én és a barátaim, akiknek volt
pofájuk megvédeni magukat 15 cigánnyal szemben. Az ügy érdekessége, hogy a
cigányok kihallgatásuk során említettek azt hazudták, hogy ők a sértettek,
akikre én ok nélkül fegyverrel rájuk támadtam, miközben azt kiabáltam, hogy
"meghaltok büdös cigányok". Így az ügyet a továbbiakban rasszista indokkal
elkövetett fegyveres támadásként kezelik. A konzekvenciát szerintem mindenki
vonja le maga: ez Budapest, ez Magyarország, ez a jogrendszerünk, ebben élünk.
Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi esély,
kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mailben és online
fórumokon.
A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval közlekedjetek sötétedés után,
mert a jelek szerint már a fegyver, a küzdősportos múlt és a
polgárőr-igazolvány
sem nyújt elég védelmet, ha néhány szegény, kirekesztett cigányember
nekikeseredik a sorsnak.
|
