Én a kosaras naplóját jobban szeretem, mert sokkal inkább bele tudom képzelni magam a srácok helyzetében (A Requiemnél ez nálam hiányzik). Sokkal jobban átérzem azt amin keresztül mennek. Azonkívül az elejétől kezdve végigmutatja, hogyan kezdik, bemutatja a csúcsot mikor kurva jó minden és bemutatja a lezüllést is. Sőt a film foglakozik szociális kérdésekkel is. Jól bemutatja az utcagyerekek életét. Mennyivel más az ha egy utcagyerek kezd el drogozni és mennyivel más az mikor egy gazdag elitiskolás, akit apuci simán bedug az elvonóra és kész. Ja és a film hoz pozitív példákat is. Ott van az a haverjuk aki még idejében kisszáll és a végén mutatják is hogy bekerül valamelyik egyetemre játszani. Mert a drogokat (ide értve a piát a cigit és a szerencsejátékot is) igenis le lehet tenni, és abba is lehet hagyni, csak erő kell hozzá és idejében fel kell ismerni, hogy akkor most elég volt. Azonkívül rengeteg egyéb kérdéssel is foglalkozik a film: barátság, család stb. Próbálja a főszereplő lelkivilágát is boncolgatni. Sokkal összetettebb mint a Requiem. Itt nem feltétlenül a drogon van a hangsúly! Jól látszik, hogy ez egy élettörténet és nem egy elvont író kreálmánya. Nekem ezektől (és még fel sem soroltam mindent) többet nyújt ez a film.
Ja és szerintem az Egy kosaras naplója az a "bármikor leülök és megnézem" kategóriába tartozik, a Requiem pedig inkább a "néha előveszem és megnézem" kategória.
Viszont a Requiem az sokkal jobban üt ez tény. Nagyon befordultam tőle én is. Összehasonlítani a kettőt nehéz, mert mindkettő jó film, csak két különböző stílusban mutatja meg a dolgokat. A Requiem az egy kifejezettem művészfilm, a másik meg egy valódi ember valódi sorsát és élményeit mutatja be.
Találkoztam már egyébként olyan emberrel is aki az Egy kosaras naplóját imádja a Requiemet meg végig sem tudja nézni. Nem egy embertől hallottam már ezt. Szerintem a Requiem picit érzékenyebb embereknek való. Meg amolyan az élet dolgain sokat elmélkedőknek. + Kell hozzá némi művészi érzék is.
Eszembe jutott egy jónak tűnő hasonlat ezzel a filmmel kapcsolatban, mert igazából az a bajom, hogy azt amit a végén csinálnak, azt már addig is láttam.
Szóval a példa: összeállítok a világ legszebb tájairól egy fotósorozatot. Azt szép lassan megmutogatom, hogy lássa mindenki, milyen szép. És, a végén ugyanazokat a képeket egy "kicsordul a könnyed zenére" összevágva újra bemutatom, hogy mindenki lássa, mégis milyen kibaszott szép ez. "Hát nem érted, mennyire kurva szép?!!! Nézd már meg, milyen szép!!!"
Szóval ilyen érzést hagyott bennem a film vége, mintha ezt játszották volna el velem. Hangsúlyozom a végén.
Igen, nyilván ez volt a cél. Sokaknál sikerült. De nekem túl sok. Nekem akkor sokkal jobban tetszett volna, ha nem érzem magam hülyének azzal, hogy sulykolják belém, hogy mennyire szarul fogok járni. Épp akkor lett volna még faszább és gondolkodtam volna el rajta napokig, ha (amit Haszi írt) voltaképpen nem mutatják mi történik később. Így csak néhány órába telt míg feldolgoztam.
...csak kissé hülyének érzem magam a végén, hogy még ez is kell, nehogy felszabadulhassak az addig generált nyomás alól.
Szerintem pont az volt a cél, hogy ne szabadulj fel, ne könnyebbülj meg, maradjon rajtad a nyomás. Oda akartak baszni. A Hetedik-ben mond valami hasonlót Kevin Spacey az autó hátsó ülésén: Ha azt akarod, hogy oda figyeljenek, akkor oda kell csapni a nagy kalapáccsal.
Szerintem a rekviem odabaszott.
Nálam nem feszítették túl a húrt a végével...de ha mégis így akarták, akkor sem véletlenül szerintem. Valamilyen szinten az elrettentés a célja, és az, hogy az ember miután megnézi ezt a filmet elgondolkozzon egy kicsit. Mert nem feltétlenül csak a drogról szól, sok oldala van ennek. Az igazi élet így működik...
Azt pedig ne felejtsük el, hogy igencsak elérték ezt a célt. Rengetegen írják azt, hogy sokkolta őket a film és, hogy több napig elgondolkoztak ezen..ehhez meg lehet, hogy nagyon is kellett az a befejezés. Szóval durva.
Nekem is Al Pacino az egyik nagy kedvencem, főleg emiatt a film miatt. Viszont az eredetit nem láttam, de hallottam már hogy ez egy régebbi film feldolgozása... Mindenesetre marha jó!!!
Szerintem nem hatásvadász, mert igazából a lényegen nem változtatnak az utolsó képkockák. Akár ki is hagyhatták volna balladai homályként, és akkor most azon elmélkedhetnénk, hogy mi a történet vége.
Nah, efölött elsiklottam, pedig épp ebben van számomra a lényeg, hogy nem hagyták ki az utolsó képkockákat, hanem ott vannak, és úgy vannak ott ahogyan. Ez a rész már nagyon erőltetett, sulykolós. A lényegen amúgy tényleg nem változtat, csak kissé hülyének érzem magam a végén, hogy még ez is kell, nehogy felszabadulhassak az addig generált nyomás alól.
Félreértesz. Nekem egyáltalán nem hiányzik a happy-end. Sőt! (Már Shakespeare is tudta, hogy igényes közönséget nem lehet csak ilyen rózsaszínű maszlagokkal elvarázsolni.) Csupán arról van szó, hogy nem kellett volna ennyire szájbarágósan okítós befejezés. Addigra már mindenki bőven megérti, miről van szó. A lényeg, hogy nekem ezzel el lett rontva egy amúgy jó film befejezése. A végletekig feszítették az Egy kosaras naplójában a húrt, nem tovább. (Ezért tartom jobbnak ebben a kategóriában. [Egyáltalán nem oldódtam fel abban, hogy a végén mégis látom a főszereplőt épségben.]) Itt annál tovább feszítették, s így olyan érzésem lett, mintha 20-as IQ-m lenne, és ezért még ezt is így kell (egyszerre, összevágva) bemutatni, hogy lássam, (végre megértsem azzal a hülye agyammal) mennyire rosszul járhatok, ha netán mégis ki akarnám próbálni a drogot.
De ez annyira egyéni, hogy kinek, hol a határ, üzenetbeadagolásban, hogy kb. abszolút ízlés dolgának is nevezhetnénk.
Szerintem nem hatásvadász, mert igazából a lényegen nem változtatnak az utolsó képkockák. Akár ki is hagyhatták volna balladai homályként, és akkor most azon elmélkedhetnénk, hogy mi a történet vége.
Nincs vége pedig így sem. Mindannyiuk számára ott maradt a nyitott ajtó, de az is egy döntés, hogy mikor hagyod abba. Lehet olyan, hogy meghalsz, lehet 2 év után ála Csernus, és így tovább addig, hogy lehet ,csak kipróbáltad... Igazából az a helyzet, hogy ritkább eset az, hogy valakit sikerül visszatéríteni az életbe anélkül, hogy ne sínylené meg az egészsége valamilyen szinten - mentálisa/biológiailag, kombi -. Nekem ettől életszagú. Nem baszták el azzal, hogy "de ne aggódjunk, mindenki túlélte és azóta jó úton járnak" baromsággal.
Amúgy ha már horrorok... napokban néztem meg az Arachnophobiát - na ez az a film, amit gyerekként sem mertem megnézni, vagy max fél szemmel, és most így 10 évvel később is rendesen leizzadtam a film végére. Fuu de utálom a pókokat, rájöttem :)
Engem ezek az ördög/démon megszállások sosem hatnak meg, pedig már mióta várok egy jó horrorfilmre. De sztem ezt is ott kúrták el, hogy úgy harangozták be, mint az elmúlt évek legijesztőbb filmjét, és hát úgy kezdtem el nézni, hogy itt most össze fogom fosni magam, nem történt meg. Na majd hátha a Descent 2 nagyobb sikerrel jár, az 1. rész adta nagyon :)
Paranormal Activity-t néztem tegnap, hát nem mondom azt, hogy nem jó. Mindenesetre akinek a Blair witch project tetszett az ne hagyja ki!
Ja és szigorúan este és sötétben egyedül érdemes akkor lesz hatása.:)
Meg szerintem az Egy asszony illatát is szedd le, ha tudod!!! Régi, de megunhatatlan!!!
Egy kis kedvcsináló hozzá:
http://www.youtube.com/watch?v=Qv6oZ4RQ4p8
Az a monológ nálam is abszolút kedvenc!!! Kívülről vágom. Be is akartam szúrni ide újévi kívánság gyanánt, de mondom még a végén megsértek vele itt valakit!!!
Edward Norton: Az utolsó éjjel (25th hour)
Denzel Washington: Kiképzés (Training Day)
Ezeket láttad már?
Az előbbi egy zseniális Spike Lee dráma. Nagyon elgondolkodtató. Egy volt drogdílert alakít Norton akinek börtönbe kell vonulnia és az utolsó estéjét eltölti a barátnőjével és a barátaival. A film zenéje szerintem a Requeim zenéjénél is jobb. Vigyázat!!! Nagyon befordulós film!!! (De megéri...)
A Kiképzésért pedig D.W. megkapta az Oscart. Az egyik kedvenc filmem. Baromi kemény. A krimi, a dráma és a thriller műfaj keveréke. Rohadtul megviseli az ember idegeit. A forgatókönyv meg egyszerűen zseniális. Elképesztő fordulatokkal van tele. Ebben Denzel Washington játéka Al Pacino játékával vetekszik az Egy asszony illatából. Pedig az máig minden idők legnagyobb színészi teljesítménye. Azt is nézd meg ha még nem láttad!!!
Matt Damon meg a Good Will Huntingban volt zseniális. Az is egy hatalmas film.
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
) Csupán arról van szó, hogy nem kellett volna ennyire szájbarágósan okítós befejezés. Addigra már mindenki bőven megérti, miről van szó. A lényeg, hogy nekem ezzel el lett rontva egy amúgy jó film befejezése. A végletekig feszítették az Egy kosaras naplójában a húrt, nem tovább. (Ezért tartom jobbnak ebben a kategóriában. [Egyáltalán nem oldódtam fel abban, hogy a végén mégis látom a főszereplőt épségben.]) Itt annál tovább feszítették, s így olyan érzésem lett, mintha 20-as IQ-m lenne, és ezért még ezt is így kell (egyszerre, összevágva) bemutatni, hogy lássam, (végre megértsem azzal a hülye agyammal) mennyire rosszul járhatok, ha netán mégis ki akarnám próbálni a drogot. 
Mindenesetre akinek a Blair witch project tetszett az ne hagyja ki!
