Igen, azon rötyögtünk az asszonnyal, hogy ha például a végén azt mondaná, hogy beleszerettem apádba vagy valami más oltári faszságot, akkor nem lenne klisés
mi is láttuk a Jack Reachert és... egynek elmegy. nagyon egyszerű, kiszámítható, sablonfilm szerintem. szinte az első perctől lehet tudni, ki a jó, ki a rossz, ki az áruló. nem tudom, szerintem sokkal kisebb költségvetésből sokkal jobbat lehetne alkotni. feszültség meg aztán végképp nem volt benne, legalábbis a számomra, gondolkozni se kellett rajta és még látvány se volt.
az meg már a '80-as években is a halálom volt, amikor a főhős (vagy épp a főgonosz mindenkit legyilkoló jobbkeze) leteszi a fegyverét, hogy inkább látványosan megküzdjön az ellenfelével, miközben mondjuk egy túszt kéne rohannia kiszabadítani, akinek az élete az övén is múlik. mindez ráadásul tök kiszámíthatóan közeledik és épp ezért nem is szól semekkorát, amikor megtörténik.
Sikerült megnéznem másfél overrated unalmas filmet...a Djangot valamennyire megmentette Waltz, de bele-bele aludtam, a Gengszterosztagot meg végig se bírtam nézni
Megnéztük haverral éjféli premieren, nem bántam meg. Shane Black és RDJ megint alkottak együtt, mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik lemondtak már a szuperhősös filmekről.
nekem kifejezetten tetszett. bár értem, sokakat miért untat, én még órákig néztem volna könnyedén. persze ehhez kell egy bizonyos fokú nyitottság a témára. ha valaki egy csilivili sci-fit vár, az ne nézze meg - bár nekik tetsző részek (új szöul) is vannak benne.
bejött a mondanivalója, imádtam a sminkeket, a párhuzamosan vezetett, mégis összekapcsolódó történetszálakat. lassú folyású film de így is kész csoda, hogy 6-7 külön történetet és idősíkot sikerült párhuzamosan vezetve belezsúfolni abba a bő 2,5 órába
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.