volt még a Six degrees of inner turbulence duplaalbum, na annak az első lemeze a keményvonalasok csemegéje, a másodikon a Vagner-rajongók találnak több élvezetet. Aztán megfújta a szél a csapatot, és elkezdődött a "modern era" a Train of thought-al. Itt már hangzásban is kicsit más volt, kicsit nyersebb lett, szal akinek az Awake és a Falling into Infinity a két kedvenc szivecsücske, annak megértem, h tököndöfés az új irány. Ennek ellenére sztem kiváló indulás lett, amit az Octavarium kicsit megbillentett (ott tényleg kevesebb az atmoszféra, kevesebb tudatosságot vélek felfedezni az album megírását illetően, de sebaj). Ezt a bibit billentette helyre a Systemathic Chaos, amiben végre megint van gyors, lassú, techniás, lírai csöpögős, amit akarsz. A mostani pedig Black clouds & silver livings néven fut - hát azt hittem, h már nem tudnak újat mutatni (én naiv :vigyor:). Ebben az egy albumban annyi stílusjegy és annyi különböző dolog lett megjelenítve, h még mindíg nem tudom besorolni az albumot sehova, annyira egyedülálló.

Gondolom, felmerült a kérdés, h miért nem mélyedek bele részletesebben ... mert nem akarom elrontani azzal, h beszélek róla. Hallani kell :mosoly: