1. Ma leszámoltam: a klasszikus 4 húrosnál a 3. oktáv a 4. (legalsó) húr 20. bund – tehát a mostanság egyre gyakoribbá váló 24 bundos basszgitárok durván 3,5 oktávosak

2. Akkordokat tulképp kiveséztük tegnap. Egyébként az oktávos hangzásra van kitalálva a chorus, mint effekt, így érdemes vele próbálkozni.

3. Léteznek kifejezetten bass multi effektek, vagy a hangerőpedál. Az előbbi a hangzást színesíti kismillió verzióval, utóbbi már inkább a 4. kérdéshez tartozik, mint egyfajta válaszlehetőség.
Pedálozás helyett/mellett ott van még a gitár pick-up-ja is. Normál esetben 2 legalább van (nekem eddig csak ilyen volt). A hídhoz közelebbi a ’keményebb’, a másik a tompább hangzást hozza előtérbe. Jobb esetben külön lehet szabályozni, vagyis felerősíteni, vagy 0-ra gyengíteni ezeket a jeleket. Plusz poén: a pick-up magasságának állításával még lehet fokozni ezt az élvezetet.

4. Itt nem beszélhetünk egyértelműen hangerőszabályozásról, elsősorban pont az esetleges effektek beépítése ki/be kapcsolása miatt, illetve még egy fontos tényező: a színpad és a nézőtér technikai kontrasztja miatt.
Ez a technikai kontraszt abban merül ki, hogy koncert esetén két alapvető verzió van:
1. amatőrök/kevés felszerelés: itt a srácok összedugdossák az erősítőket, behangolnak és egy egyszerű sound check-el ellenőrzik, h nagyjából azonos hangerővel, kb jó tisztasággal szól-e a cucc, érthető lesz-e a koncert, ha megszólalnak. Itt kb ugyanazt hallja a csapat, mint a közönség, tehát ha vmi nem tiszta, akkor a zenész maga teker utána a potmétereknek és próbál korrigálni.
2. profik/sok cucc: minden szóba jöhet, még az is, amiről esetleg nem hallottál. 128 sávos multiprocesszoros keverők belső memóriával, teljes automata vezérlőkkel, ezekre vannak kötve a rack-es effektek (olyan, mint a multieffekt pedál, csak sokkal többet tud, számítógép és rádióvezérelt verzióban is létező), fénytechnika, füst, piró, minden istenharagja vezérelhető ezeken a pultokon. Ami nekünk lényeg: Keverőpult-mobile-rack (effektládák) – hangszer. Ez a bekötési sorrend. Itt mindent a hangmérnökök kezelnek, mert a színpadon az előadó egyetlen dolgot tud: mi szól neki vissza a kontroll ládákból. Ezzel kizárólag magát tudja ellenőrizni, viszont fogalma nincs arról, mi szól kifelé a közönségnek. Ezért kell a hangmérnök, aki tudja, mikor mit kell korrigálni, ha mélyből magas tartományba vált a zenész, ha akkusztikus effekt jön torzított után, ha kisbalták potyognak az égből …

Fontos még, hogy nincs két azonos koncerthelyszín, tehát felesleges egy helyszínen úgy rögzíteni a sound check-et, h az majd jó lesz a másik helyen is. Sose lesz jó. Nincs két egyforma akkusztikájú terem, nincs azonos térhatás. Méreti és térbeli elrendezési hasonlóságok lehetnek, így a mentett állások arra jók, h ne a nulláról kelljen belőni ezt az irdatlan cuccot.
Jó hír azonban, hogy a számunkra fontos hangzásbéli beállításokat elég egyszer belőni, azok minden helyszínen ugyanolyan effekthangzást produkálnak – ha a mérnökök jól lövik be a rendszert a helyi térbeli akkusztikai adottságokhoz.

És van mégegy csavar, amivel (elsősorban amatőr szinten lehet ’csalni’) a hangerőt illetően: különböző pengetési módszerekkel. Basszusgitár esetén a legszélesebb a paletta, mivel ugye ujjal, pengetővel egyaránt lehet játszani. Vannak különböző technikák, de különösen ujj-játéknál lehet a legszélesebb spektrumban variálni a pengetést illetően. Finoman, lágyan, erősen, ujjbeggyel, hüvelykujjal, slap módszerrel ütve, pick-up-ok előtt, mellett … számtalan variáció létezik.


Biztos kihagytam pár dolgot én is, de most így hirtelen ennyi jutott eszünkbe haverommal, mikor átfutottuk a témakört