kösz má' :vigyor:
ezek szerint te is szereted őket.:ujjfel:

Hamár szóba került akkor pár szó a filmről hátha érdekel mást is:
Semmi új nem derül ki belőle, viszont sok ritka felvételt tartalmaz (pl. a Soft Parade felvételéről - a Feast Of Friends-stáb a stúdióban is filmezett.) Érdekesség még, hogy kizárólag archív felvételeket használtak, tehát nem olyan a film, mint pl. a Beatles Anthology volt, ahol friss interjúk is készültek. Felhasználtak sok snittet a Feast Of Friends filmből, de a Morrison-féle HWY-ból is. Eleven a HWY egyik jelenetével indul a film: Morrison egy út mellett sétál, majd autót vezet, később tankol, stb. Ötletesen játszik rá a film a "nem is halt meg"-pletykákra: az autóvezetős HWY-jelenetben Morrison az autórádión tekergeti a gombot, míg egyszercsak az egyik állomáson pont a halálhírét mondják be. Sok dalból szerepel részlet, de teljes egészében egyik sem hangzik el. A tagok előélete csak nagyon érintőlegesen kerül szóba (Depp meséli el), a film a zenekar sztorijára koncentrál. Sőt, a Morrisonnal telt évekre, hiszen az, hogy a zenekar még 2 évig együtt maradt a halála után, le van tudva egy félmondattal (ahogy nem sok szót vesztegetnek Jim párizsi hónapjaira sem. De azt hiszem, minden olyan súllyal szerepel, amennyire jelentős volt a zenekar életében - plusz nyilván nem csinálhattak 3 órás filmet.) A film egyébként is elsősorban Morrisonra fókuszál, ebben rokon Stone filmjével, ugyanakkor érthető, miért nevezi Manzarek ezt anti-Oliver Stone-filmnek: sokkal igazabb és hitelesebb képet ad Morrisonról. Nem egy szexőrült alkoholista képe jelenik meg itt, hanem egy érzékeny, intelligens, viszont nagyon rebellis művészé. Ugyanakkor a film nem huny szemet afölött, hogy szerette a nőket és az italt is. Szóval szerintem egy nagyon jól megcsinált film ez, pörgős és egy percig sem unalmas. Jól összefoglalja a zenekar sztoriját.Tehát akinek ismeretlen lenne a The Doors annak kötelező anyag.:ujjfel:

Music is your only friend until the end