Olvasgattam, h hova lenne érdemes mennem szórakozni kicsit, aztán megakadtam az alábbi okfejtésen egy zenekarral kapcsolatos leírásnál:

"A „pop” szó a popular, avagy népszerű szó rövidített változata. A világ normális felén azt a zenét értik rajta, amit sokan szeretnek, itthon bizonyos körökben megáll a kés a levegőben, ha valaki neaggyisten kiejtené.
De miért?
A válasz egyszerű. Egy hozzánk hasonlóan picike piacon a helyzet a következő szélsőséges állapotban van (illetve volt vagy két évtizeden keresztül): a lemezkiadók elsődleges célja a profitszerzés, így az általuk felkarolt / kitalált sztárok zenéjét igyekeztek a lehető „legkockázatmentesebbre”, legszélesebb rétegek számára eladhatóvá alakítani, zene és dalszöveg szempontjából egyaránt. Igen ám, de eme folyamat során legtöbbször a tudatalattival való bátor szembenézés, a különleges formák keresése, az alkotás izgalma marad ki - gyakorlatilag mindaz, amiért az ember dalt ír. A végeredmény pedig kiszámítható, színtelen, áttetsző, unalmas valami lesz, nem is érdemes feltétlenül zenének hívni, gyakran kb. annyi hatása van a minket körülvevő légtérre, mint kb. a tapétán lévő kosznak.
Ami a világ minden táján napi téma, az itthon csak ritka szerencsés pillanatokra jön össze: négy percbe, három versszakba és sok refrénbe, egyszerű akkordokba belesűríteni, hogy az élet néha jó, néha nem - oly módon, hogy ezt a zuhany alatt is reprodukálhatjuk magunknak, komoly agymunka nélkül, átadva magunkat az érzéseknek."

Elgondolkodtató, nem?
:mosoly: