Az a nagy helyzet, hogy a magyar könnyűzenének (rockzenének) utolsó mohikánjai vannak már csak!
Nekem az Omega különösen nagy veszteség, gyerekkorom óta a kedvenc magyar zenekarom de úgy gondolom igazán csak olyan zenekarok komolyan vehetőek már, akik legalább 30 éves múlttal rendelkeznek. A 90-es években (amit én csak "idióta kozsó-korszaknak" szoktam nevezni) valami nagyon el lett baszva (erről is megvan a véleményem, de most nem ide tartozik).
Emlékszem, a nyolcvanas évek elején, amikor kijött az Omega XI. nagylemeze valami egészen az akkori kort meghaladó anyagot tettek le az asztalra de vehetjük a Korál-tól kezdve az Eddán át a Mobil-ig, vagy Deák Bill-t az egyedülálló hangjával, egyéniségével bármeddig lehetne sorolni, mindegyik zenekar külön zenei atmoszféra telis-tele egyéniségekkel.
Hát sajnos ezek egyre inkább ki fognak kopni és hihetetlen űr fog tátongani a helyükön...