Nekem gyerekkorom óta a legelső számú kedvencem - magyar zenekarok közül - az Omega. Általános iskolás koromben minden cikket, képet kivágtam amely róluk szólt, ők nyilatkozták, vagy minden riportot menézten a tv-ben velük.
Tisztán emlékszem, hogy egyszer, a nyolcvanas évek végén Kóbor János ugyanezekről a dolgokról beszélt, hozzátéve azt, hogy óriási űr felé tart az a magyar könnyűzene, amely most (tehát az akkori kornak megfelelően) európai szemmel nézve is színvonalas.
És hasonlóakat Balázs Fecótól is hallottam később.
Persze ez a műfajgyilkos "Kozsó korszak" (ha lehet így nevezni magát a jelenséget) valamivel később jött, de ezek szerint valami, ott a zenei felső berkekben már akkor körvonalazódni látszott...