Nálam a Metallica nem ezeket a számokat jelenti. A Sad But True még oké, a feldolgozások is ( némelyik ), de a St Anger, na ezzel ki lehet kergetni a világból. A St Angert, a Loadot, meg a Reloadot egy kezemen -pontosabban 3 ujjamon - meg tudom számolni, hogy hányszor hallgattam meg. Egyszerűen rém gyenge, és akkor még finom voltam. Nálam a már említett For Whom The Bell Tolls, a Creeping Death, a Four Horsemen, a Seeek&Destroy, meg úgy globálisan az első három lemezük viszi el pálmát. Justice még oké, a Black ( vagy Metallica ) is úgy ahogy elmegy. A feldolgozás lemez jó, onnan a nagy kedvencem az Am I Evil, a Diamon Head feldolgozás. A Death Magnetic pedig közepes lett, ennél sokkal jobb lemezek jöttek ki a konkurenciától.

Csak azt bánom igazán, hogy nem látogat el hozzánk a nagy négyesként beharangoztt turné, a Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax. Az milyen kicseszés, hogy június 19-én Prágában még így együtt játszanak, június 20-án meg csak a Megadeth jön hozzánk.