Hát, tényleg eszméletlen albumok. Eddig mindig az AFD-t imádtam, mert nyers, rendezetlen RnR, de a UYI meg olyan kiforrott, kész album. Isteni. Bár nyilvánvaló, hogy koncerteken jobban szólnak a számok, és a Live Erás verziójuk is jobb.
De hihetetlen mekkora slágerek hemzsegnek mindkét UYI-lemezen: Don't Cry, Double Talkin' Jive, Back Off Bitch, November Rain + Civil War, Yesterdays, Breakdown, Locomotive, Estranged, You Could Be Mine; közben meg olyan ""töltelékdalok"" (más ilyeneket fő számnak tuti albumra tenni!), mint Right Next Door To Hell, Dust N' Bones, Perfect Crime, Bad Obsession, Garden Of Eden, Don't Damn Me, Bad Apples, Dead Horse + 14 Years, Get In The Ring, Shotgun Blues, Pretty Tied Up, So Fine. És akkor a remek feldolgozásokat direkt nem vettem bele (Live And Let Die, Knockin' On Heaven's Door), meg kihagytam a nagyon kellemes The Gardent, vagy a Back Off Bitch finomabb verzióját, a You Ain't The First-öt, vagy éppen a Don't Cry másik verzióját, aminek szintén nem kis szövege van. A Coma is egy csoda, imádom, nem kicsit lehet meghalni rá. :) Ja, hogy a My World kivételével szerintem minden számot felsoroltam?! ez sem véletlen, az csak egy furcsa befejezés, nem több. :)