Épp amikor itthon voltak a tesóim, és elmentünk Ausztriába (Raidingba) Liszt Ferenc szülőházába, ott mondtam öcsémnek, hogy azért ezek a komolyzenei zeneszerzők (voltak) a legnagyobb ászok. Persze, a modern zenészek közt is vannak zsenik, de hogy ezek mekkorák voltak...
Megírtak olyan műveket, amikben adott esetben, adott helyeken 10-20 hangszer is szól egyszerre. Azt ők mind fejben találták ki, leírtak egy hangszert, leírták hozzá a másikat, harmadikat, stb.
Fejben rakták össze az egészet. Nyilván nem volt mindegyiknek otthon egy hegedűje, egy bőgője, egy üstdobja, meg 50 másik hangszer, hogy elpróbálhassa, hogy mi hogyan szólna, ráadásul egyedül nem is tudott volna egyszerre haton játszani, hogy lássa, hogy a szólamok jól szólnak-e együtt, stb.
És nem volt számítógép, amire egyvalamit feljátszott, és azt hallva tudta megírni hozzá a következő szólamot/hangszert/részt.
Mindent teljesen fejben, egyedül.

Brutális. Nagyon sok ember ezt fel se fogja. Meghallgat egy komolyzenei művet, és azt mondja, hogy "aha, jóvan, ez szar."
Pedig akkora zsenialitás áll a hátterében, ami a mostani világban talán 5 emberben együtt sincs.