Mondjuk ebben biztos vagyok és nem is vitatkozhatok, mert ezt tényleg meg kell élni, ha nincs is tapasztalatom azt azért én is látom, hogy mennyire megváltoznak az emberek egy gyermek után (különösen a nők, és pozitív irányba).
De akkor is úgy gondolom (most), hogy ugyan egy embernek nagyon sok mindenben alkut kell kötni az életben, alább kell adnia, kompromisszumot kell kötnie, stb... stb... de lehetnek olyan képei, illúziói, vágyai amelyek kőfalként tartják benne a lelket, még akkor is, ha ezeknek alapjuk már nincsen. Ezeket lerombolni pedig talán a gyilkosságnál is rosszabb.
Úgyhogy "külsősként" belegondolva és a saját mentalitásomat ismerve ezért írtam azt lentebb is (Mac postjára), hogy olyan lennék amilyen, de ezt se magamba nem tudnám lerombolni se megbocsájtani nem tudnám ha más tenné.

Mondjuk ez a téma átment egy elég nehéz élethelyzet szerepének az elképzelésébe de ilyen is van...