Legelőször ezt a cikket a kuruc.info-n olvastam ma, amely elég röviden és tömören, valóban csak a kiragadott mondatot tüntetett fel, pont ez volt az az ok, amiért konkrétan rá is kerestem az egész szövegkörnyezetre, így találtam meg a belinkelt Magyar Nemzetes cikket.
Elméletileg igazad van abban, hogy ezt a cikket akár lehetne egy sajnálkozó, megkeseredett ember kritikus, lemondó véleménye gyanánt is kezelni, viszont ami végett ez teljességgel lehetetlen azok pont ezek a mondatok (és nem kiragadottan, hanem fehéren feketén leírva): "...Magyarország egy sorsszerűség, amelynek nincs sem értelme, magyarázat sincs rá, és amely egyedülálló Európában..."
Ez az ember egy közszereplő, akit ez az ország ez a nyelv egy irodalmi Nobel díjhoz juttatott (most tegyük félre azt, hogy ezt a díjat is kik osztogatják napjainkban). Erre az emberre nekünk büszkének kellene lennünk és egy magyar sikertörténetnek kellene kezelnünk, miközben magát a haza legitimitását, létét egy megmagyarázhatatlan értelmetlenségként aposztrofálja.
(???)
Az a baj Rotyi, - és abszolút nem idegengyűlöletből írom - hogy ezek a "megkeseredett" körítések csak egy későbbi (ki)magyarázkodásnak a támpontjai! Emlékezzünk vissza az azonos vezetéknevű Kertész Ákosra, aki milyen könnyeket megindítóan keseregve genetikai hulladékoknak nevezett bennünket, magyarokat. (Hát próbálnál meg Te hasonló módon jellemezni akár csak egyetlen egy izraelitát!!!)
Volt egy mezei média-műbalhé, aztán lám: megmagyarázta a megmagyarázhatatlant.
Ne felejtsük el: ezek közszereplők!
A lámpavason lett volna a helye ennek a nyomorult féregnek (is)!
És akkor egy ellenpélda is:
Teller Ede (akinek szintén zsidó gyökerei vannak): "Amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismertem volna meg a világot, akkor aligha vittem volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál."
Ez egy tisztességes, megható, becsületes és korrekt elismerése annak a társadalomnak amely tudóst nevelt egy emberből és akit ez a társadalom - identitásától függetlenül - a legnagyobb magyarjai között tart számon.
Én tudom és semmi kétségem, hogy Keretész Imre/Ákos nyelve letörne egy ilyen gondolatsor kimondásától de hát még akkor is ott lenne egy "b" verzió, hogy legalább kussol és befogja a pofáját.
Ennyi.

Isten, Laliking:
Amiről Ti beszéltek az teljesen más dolog! Az a napi kilátástalanságból, máról holnapra való épphogy megélhetésből, döglődésből származó természetes düh!
Megnyugtatlak benneteket: nagyon sokan vagyunk ezzel így!