Én örülök ennek a jelenségnek megmondom őszintén, még akkor is, ha sokszor szentségelek is miatta.
Ugyanis pont az ellenkező hatást váltja ki, méghozzá exponenciális sebességgel.

Annak idején, amikor még én voltam fiatalember (90-es évek) mi egyáltalán nem foglalkoztunk a magyar történelemmel, sőt: kifejezetten utáltuk (ahogy egyébként nekünk tanították még, abban a formában nem is volt csoda).
Aztán nekem is volt a gimiben (azt már később, gyorstalpalón csináltam 98-tól 2001-ig) egy irodalom tanárom, aki elkezdte elemezni, hogy csöppet sem úgy van az, ahogy azt tanítják. Az irodalomról is mesélt (az általad említett korszakról különösen), hogy igencsak vannak olyan irodalmi nagyjaink, akikről méltatlanul hallgatnak. No ettől a ponttól kezdett el kifejezetten érdekelni az egész, ez indított meg abba az irányba, hogy mindent elolvassak, megnézzek ezekkel kapcsolatban.

Ma - ennek eredményeképpen - a fiatalok egy részénél is sokkal jobb a helyzet (másban sajnos jellemzően nem, de az más téma). Sokat ismerek, akivel meglehetősen fiatal kora ellenére is nagyon jókat lehet ezekről a dolgokról beszélgetni.
Tiltanak valamit?
Beszüntetnek, száműznek valamit, valakit?
Annál jobban felhívják rá a figyelmet.
Szerencsére - amilyen gonoszak és alávalóak, úgy annyira - ostoba istenbarmai ezek!