Nnnna: hát akkor így legyen szerencsém a lottón is, ahogy ezen jellegű cikkek dömpingszerű áradatát magam előtt láttam, még a kinti választások előtt.
Emlékszem még, amikor négy évvel ezelőtt megnyerte Obama a választást mekkora karriert futott be az a videó, ahol a vesztes elnökjelölt fölemelte a kezét, mindenkit csendre parancsolva, Obamát az elnökének nevezve.
Mi ezzel a baj? Ezzel valójában semmi, ez egy igazán sportszerű, emberhez méltó cselekedet volt, meghajolva a társadalmi akarat előtt (megj: most abba ne menjünk bele, hogy egy amerikai elnökválasztásba ténylegesen mennyi beleszólása is van a társadalomnak - valójában szinte a zéróval egyenlő - de ezen keretek szabályrendszerében mégiscsak a társadalom dönt).
A baj ott volt (van és lesz) ezzel, hogy a különböző balliberális médiumok - élen a heti hetessel - ebből következetesen levezették, hogy a magyar politikai elit a választásokon tanúsított sorozatos magatartásaival mennyire bunkó (ebben egyébként eddig a pontig még 100%-ig igazuk is van), és hogy ezen keresztül a magyar társadalom is mennyire kulturálatlan, alpári csőcselék szinten mozog úgy egyébként, szintén a választásokon tanúsított magatartásukból kiindulva (ne felejtsük el, hogy a 2006-os narancsos buktás MSZP-s győzelem kihirdetése alatt szinte csak olyan MSZP-s nénikék, bácsikák "gondolatait" adta a tévé, akik még gyalázkodásukat se tudták tisztességes mondatok keretei közé szorítani).

És itt jönne egy közbeiktatott gondolat, "taxilovearsenal - 10442":
"Politikai kultúra. ..."

Nem, nem az!
Ez két különböző módon megrendezett "ingyencirkusz" természetes velejárója!
Egy viszonylagos jólétben elhülyített USA-ban a gazdaság és társadalom mozgatórugóit működtető erős középrétegnek az életszínvonalára, felhalmozott javaira, egzisztenciájára nincs jelentős befolyással, hogy melyik jelölt nyeri meg a választást (erre a dologra és arra, hogy egy rasszt se sértsenek meg a jelöltek még csak sejtelmesen sem, külön odafigyelnek a kampány alatt). Sokak csak belső szimpátia alapján adják le a voksukat és vannak olyanok is (egy kevesen) akik valamelyest a külpolitikát is átlátják, az is alapját képezi a voksának.
Aztán ha megvan a győztes mehet az örömünnep, mert hát ugye holnap ugyanúgy folytatódik minden ahogy eddig volt.
Egy aljas módon nyomorba és kilátástalanságba taszított társadalomnál - mint nálunk - ezt soha senki nem fogja megcsinálni!
Itt eleve más a forgatókönyv! Itt nincs középosztály, csak egykoron a középosztályt képviselő elszegényedett, elnyomorodott, nincstelen kilátástalan emberek vannak, akik többnyire tudják, hogy akárkit választanak is ők csak még szegényebbek lesznek, s a politika pedig kihasználva ezek kiszolgáltatottságát, üres ígéretekkel egymásra licitálnak, hogy aztán négy éven keresztül zsírosra tömhessék a pofájukat, élősködhessenek rajtuk.
Választások után holnap pedig mi lesz itt? Hát megszorítások természetesen.

Ezzel a gondolattal fejezi be a cikk írója a cikket:
"...Hadd legyen ünnep a mi választásunk is. Amilyen az amerikaiaké is volt."
Ebből adódóan soha nem lesz az!