Kosztya!
Ez nem egy konkrét dolog, hanem egy olyan életvitel, amit talán leginkább avval lehet jellemezni, amit a japánok "do" szóval jellemez. Mindent kicsit jobbá kell tenni. Nem kell drasztikus dolgokra gondolni, csak vigyen előre a holnapba. Ide tartozik az, hogy időnként kitakarít az ember, elsöpri a koszt az utcafronton, de ide tartozik az is, hogy a gondolatait rendben tartja.
Amit leírsz, az egy környezet. Lehet rajta berzenkedni, de attól nem lesz jobb. Nekünk főleg nem! (Arról nem is beszélve, hogy erről tudsz, ezt kapod a médiából, azaz már irányítják a gondolkodásod!)
Attól még nem menekülünk meg a napi szellemi és fizikai feladatoktól, hogy a környezet ilyen, vagy olyan! A legkárosabb pont az, ha elkezdünk kifele mutogatni! Eltolni a felelősséget magunkról (a la Fidesz, de mondhatnám az általános társadalmi hozzáállást is) az az, amit felelős ember és társadalom nem engedhet magának. Önmagával szemben sem!
Igenis legyen már annyi önbecsülésünk, hogy komolyan vesszük az életünket és kezünkbe vesszük a sorsunkat!
Ehelyett mi van? Mellébeszélés, látszatcselekvések, felelősség elhárítás és mások hibáztatása.

Nem arról van szó, hogy mindent le kell nyelni. Csupán arról, hogy amíg csupa mocsok a portánk, addig elég falsul szól minden megjegyzés a mások portájának kétes tisztaságáról!