Miért rúgtam ki a titkárnőmet?
>
> Két hete volt a 45. születésnapom.
> Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
> Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta:
> Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen.
> A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.
> Úton az irodába már teljesen levert voltam.
> Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt:
> Isten éltesse sokáig, főnök!
> Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem.
> Legalább egyvalaki nem felejtett el!
> Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:
> - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
> Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba,
> hogy egy kicsit magunk lehessünk.
> Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A
visszaúton
> Mari azt mondta:
> - Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk
> vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
> Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit
> és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
> Egy idő után Mari így szólt:
> - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a
> hálóba, azonnal itt vagyok.
> Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt
és
> őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a
> Happy Birthday-t énekelték.
> És én ott ültem a heverőn, és .......
>
> a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam..........:angyal::fogatlan: