Félreértesz. Nekem egyáltalán nem hiányzik a happy-end. Sőt! (Már Shakespeare is tudta, hogy igényes közönséget nem lehet csak ilyen rózsaszínű maszlagokkal elvarázsolni.:fogatlan:) Csupán arról van szó, hogy nem kellett volna ennyire szájbarágósan okítós befejezés. Addigra már mindenki bőven megérti, miről van szó. A lényeg, hogy nekem ezzel el lett rontva egy amúgy jó film befejezése. A végletekig feszítették az Egy kosaras naplójában a húrt, nem tovább. (Ezért tartom jobbnak ebben a kategóriában. [Egyáltalán nem oldódtam fel abban, hogy a végén mégis látom a főszereplőt épségben.]) Itt annál tovább feszítették, s így olyan érzésem lett, mintha 20-as IQ-m lenne, és ezért még ezt is így kell (egyszerre, összevágva) bemutatni, hogy lássam, (végre megértsem azzal a hülye agyammal) mennyire rosszul járhatok, ha netán mégis ki akarnám próbálni a drogot.
De ez annyira egyéni, hogy kinek, hol a határ, üzenetbeadagolásban, hogy kb. abszolút ízlés dolgának is nevezhetnénk. :kacsint: