Mondjuk az ilyen cuccok pont nem az átkos pozitív hozadékai, mert táborok, egyéb szórakozási lehetőségek előtte is voltak, meg lettek volna nélküle is. Ráadásul számomra ez egy félreértett romantikus nosztalgia is. Annyira, mint a "kommunizmusban legalább volt presztízse a munkának". Ez is szépen hangzik, meg az, hogy aki kmk volt, annak aztán baja is lett, de ez egy "mesterséges" presztízs volt, ráadásul kirakati mézesmadzag: éljenek a proletárok, a munkások. Az igazi mögöttes tartalom meg nem volt ott. Meg a sztahanovisták, meg az, hogy 4-en végeztek egy vállalaton belül egy ember munkáját, és még lehetne sorolni. (ebben az a durva, hogy ez utána még sok-sok évvel is jelen volt pl. a mi cégünknél is . . . amit aztán a felgyorsuló világban persze, hogy nem tud az ember lekövetni egészségesen, mert minden elvárás meg feladat ugrásszerűen megnövekedett bizonyos fokig ez egyébként természetes is, és jó is - ugye, teher alatt nő a pálma -, csak az ellenértéke nincs meg.)