Én a kosaras naplóját jobban szeretem, mert sokkal inkább bele tudom képzelni magam a srácok helyzetében (A Requiemnél ez nálam hiányzik). Sokkal jobban átérzem azt amin keresztül mennek. Azonkívül az elejétől kezdve végigmutatja, hogyan kezdik, bemutatja a csúcsot mikor kurva jó minden és bemutatja a lezüllést is. Sőt a film foglakozik szociális kérdésekkel is. Jól bemutatja az utcagyerekek életét. Mennyivel más az ha egy utcagyerek kezd el drogozni és mennyivel más az mikor egy gazdag elitiskolás, akit apuci simán bedug az elvonóra és kész. Ja és a film hoz pozitív példákat is. Ott van az a haverjuk aki még idejében kisszáll és a végén mutatják is hogy bekerül valamelyik egyetemre játszani. Mert a drogokat (ide értve a piát a cigit és a szerencsejátékot is) igenis le lehet tenni, és abba is lehet hagyni, csak erő kell hozzá és idejében fel kell ismerni, hogy akkor most elég volt. Azonkívül rengeteg egyéb kérdéssel is foglalkozik a film: barátság, család stb. Próbálja a főszereplő lelkivilágát is boncolgatni. Sokkal összetettebb mint a Requiem. Itt nem feltétlenül a drogon van a hangsúly! Jól látszik, hogy ez egy élettörténet és nem egy elvont író kreálmánya. Nekem ezektől (és még fel sem soroltam mindent) többet nyújt ez a film.
Ja és szerintem az Egy kosaras naplója az a "bármikor leülök és megnézem" kategóriába tartozik, a Requiem pedig inkább a "néha előveszem és megnézem" kategória.

Viszont a Requiem az sokkal jobban üt ez tény. Nagyon befordultam tőle én is. Összehasonlítani a kettőt nehéz, mert mindkettő jó film, csak két különböző stílusban mutatja meg a dolgokat. A Requiem az egy kifejezettem művészfilm, a másik meg egy valódi ember valódi sorsát és élményeit mutatja be.

Találkoztam már egyébként olyan emberrel is aki az Egy kosaras naplóját imádja a Requiemet meg végig sem tudja nézni. Nem egy embertől hallottam már ezt. Szerintem a Requiem picit érzékenyebb embereknek való. Meg amolyan az élet dolgain sokat elmélkedőknek. + Kell hozzá némi művészi érzék is.