Eljutottam márciusig, bár ne tettem volna...

A kilenc harmadból egyben szenzációsan játszottunk, egyben jól, az összes többiben felejthetően, vagy kifejezetten szarul, a Wings elleni második harmadban meg kritikán alul. Valami nagyon nem tetszik nekem a játékunkban, de az a baj hogy nem tudom megmondani hogy mi, egyszerűen szürke és unalmas, de mellette meg megcsillannak az erényeink és akkor öröm nézni, de a konzisztencia nagyon hiányzik. A Wings ellen az első harmad az maga volt a csoda, óriási játék volt, ment mindkét csapat mint a mérgezett egér, idén ez volt a legjobb 20 percünk, mázlijuk volt hogy nem húztunk el jobban. Viszont teljesen érthetetlenül a 3-3-as egyenlítésük annyira fejbevágott minket hogy csak kóvályogtunk mint gólyafos a levegőben, rá sem lehetett ismerni a csapatra. És igazából a harmadikban sem sok különbség volt, max annyi hogy Luongo is csatlakozott a sorba a lepkéivel, de az a rengeteg buta, fölösleges kiállítás, a keménykedések aminek semmi értelme nem volt és az alapvető védelmi hibák, hát köszönjük meg nekik hogy nem lett kétszámjegyű a különbség.

Az a baj hogy akkora pofon volt az a meccs hogy bennünk maradt a Phoenix ellen is. Eleve utálom a meccseiket, sosem megy nekünk ellenük, rettenetesen unalmas játékot játszanak és úgy elaltatnak hogy csak azt veszed észre hogy lefújták a meccset és hopp kikaptunk 4-2-re. De sosem tudod megmondani hogy hogyan, csak úgy megtörténik, és mindig. Na ez is ilyen volt, csak néztem a meccset és nem történt semmi, néha egy gól de semmi pörgés csak úgy jöttek a levegőből. Jó persze ez a Smith gyerek nagyon ügyes fogott néhány hatalmasat, de összességében nem volt a játékunkban semmi átütőerő.

És az a baj hogy utána hiába vertük meg a Kingst (arra mondjuk jó volt hogy a tavalyi csúfos playoff kudarc után valamit visszaadjunk) de itt sem éreztem hogy menne a szekér. Döcögünk, nem találjuk a játékunkat, rengeteg a hiba hátul, ha Schneider nem véd ilyen jól ebből is zakó lett volna. Pláne hogy most már jó pár meccs óta kritikán aluli a powerplayünk, konkrétan legtöbbször felállni sem sikerül, nemhogy gólt lőni. A Wings ellen kaptunk ugyan párat de azt mondom hogy a hátrányos védekezésünk összességében rendben van, de hiába ha nem használjuk ki a fórokat.

Az hogy Volpatti elment nagyon nem érintett meg, szimpi gyerek volt de sokat nem tudott hozzátenni a játékunkhoz, az hogy meccsenként ütközött hatot a támadó harmadban nem vitt nagyon előre. De hogy ezt a Sestitot minek hoztuk nem is értem, ő még annyit sem ér. Totál fölösleges azért játszatni hogy kilegyen a négy sorunk, akkor már inkább Alberts játsszon szélsőt ne pedig Ballardot hagyjuk ki. Amúgy idén rengeteg a csalódás Kass, MadMax, Weise többet árt mint használ. Lappy alapvető hibákat követ el és előrefelé nem veszélyes, a másik kettő meg csak kakaskodik az ellennel, pedig szükség lenne rájuk játékban is. Hansen Raymond Higgins sor nagyon tetszik, Hansen amúgy eszement mit művel emberhátrányban, nálam eddig ő az idényeslő, bár a Sedinek Burrel már folyamatosan kihozzák magukból a maximumot. Kesler hiányát Schoereder meg nem tudja pótolni. Hátul Edler az aki nagyon beszürkült még és a kapusaink sem hozzák az év eleji teljesítményt. De ezek mind rendben lennének ha látnám az elképzelést, de lehet csúnyát mondok én valahogy azt érzem mintha AV azt mondaná jó ez a csapat, menjetek és csináljátok, konkrét formációk, begyakorolt figurák elvétve kerülnek elő, tiszta ad hoc meccseink vannak. Na majd kiderül igazam lesz-e.

Ja és hoholla, Jensen semmit nem segítene még itt abszolút nem NHL ready.