Na ha nem is élőben de megnéztem a mai meccsünket is. Hatalmas lendülettel kezdett a Ducks, ami jót tett nekünk mert a tegnapi csúnya vereség után kénytelenek voltunk mi is felvenni a ritmust. Az első harmad nagyon lüktető volt, mindkét csapat előnyben óriási ziccereket alakított ki, valahogy mégsem sikerült bekaparni, pedig itt is, ott is volt vagy két open net. A két cserekapus kurva nagyot játszott abban a húsz percben. Burrows és Daniel sérülése úgy tűnik komolytalan volt, mindketten teljes erőből tolták (talán Dany kicsit óvatosabban), nekem ez volt a legfontosabb. Jah és le a kalappal a közönség előtt, majdhogynem playoff hangulatot varázsoltak az arénába, hozzáteszem rengeteg Canucks fan is jelen volt, meg néhány Winnipeges is. :) A második harmad már közel sem volt annyira lendületes, Hansen és Grabner volt a legagilisabb, Demitra pedig, ahogy az egész meccsen, rettentő indiszponáltan játszott. Érdekes hogy azt éreztem kijött a két csapat közti játékbeli különbség, sokkal meggyőzőbbek voltunk a Kacsáknál, mégis ők vezettek 2-1-re. Mondjuk a másodikat csak magunknak köszönhettük. Grabner gyönyörűen felrakta az egyenlítő gólt, aztán 2 percre rá Rypien nem merte elvállalni ugyanazt, passzolni akart, aztán két rossz mozdulat miatt másfél perc kettős és még kettő szimpla hátrányunk lett volna. Nem bírtuk ki, idén először kaptunk 5on3-at, szóval már csak a Stars büszkélkedhet ezzel, ami számomra megdöbbentő. Sosem érnek el ezek az év végéig, tavaly a Philly a 82. meccsen kapta az első SH gólját, annyira idegesítőek az ilyenek. :) A harmadikban Grabner gólja után biztos voltam benne, hogy lő még egyet, annyira belendült, AV is látta, szinte minden második cserében beküldte, ő meg mindegyikben lőtt, simán meglehetett volna a Safeway egy milla végre valahára, sajna nem sikeült az üres kaput sem eltalálnia utána, még nem egy Ovi. Bieksa valamiért összeakaszkodott Ryannel, bármikor találkoztak folyamatosan szurkált oda, mondjuk az Anaheimet sem kellett félteni, ők meg Kest basztatták. Az uccsó 10 perc nagyon pörgős lett megint, marha élvezetes volt még úgy is, hogy szerintem érdemtelenül egyenlített a Ducks. A kiállítás jogos volt (ahogy az összes) de nekünk azért elfelejtettek befújni egyet-kettőt, mindegy, ez legyen a vonal alattiaknak ajándék. :) A hosszabbításhoz már úgysem volt semmi közük, a kapuvas velük volt, nekünk már örömjáték volt, mert az egy ponttal hivatalosan is megvolt a rájátszás. Nagyon mulatságos volt az utolsó egy perc, egyik csapat sem cserélt és olyan volt mintha lassított felvételt néztem volna, ahogy kényelmesen elkorizgattak. A büntetőknél Welly és Pavol gyönyörűeket lőtt, Raycroft meg olyat fogott Selannenél, hogy majd bepisiltem a szépségtől. Na bocs a szófosásért, ma épp ráérek :)