Jobban örültem volna a Tampának, az ő játékuk inkább feküdne nekünk, de ezen most már kár elmélkedni.

A Boston 90-ben mi 94-ben döntőztünk. Mi még nem nyertünk kupát, ők meg egy évre rá hogy mi csatlakoztunk a ligához. Nem most volt.

Nem keresem vissza de még a szezon első korongbedobása előtt azt mondtam hogy szerintem Keleten a Boston, Nyugaton mi vagyunk a legerősebb csapat és ez lesz a döntő. Akkor nagyon le lettem hurrogva, asszem Mac-kel még egy sörben vagy pezsgőben is fogadtunk :)

Eldöntöttem hogy erre a két hétre hazaköltözöm, hogy élőben láthassam a meccseket, most két hétig semmi sem lehet fontosabb a csapatnál.

A Hawks párharc után azt mondtam nem vagyok készek a sikerre, a Preds ellen hogy ha nyerni akarunk ennél több kell, a Sharks után azt mondom ezzel a lendülettel kell játszani, de még mindig több kell. Legyőztük a mumusunkat, átlőttük Crawfordot, tudtunk trap hokit játszani az első sor nélkül is éppen elégszer törtük át Rinnét, a chocker harcban felülemelkedtünk a múlton és könnyedén szórtuk Niemit. Most egy Chicago+Nashville játéktípust követő Bostont és egy falat építő Thomast kell legyőzni. Valami iszonyat nehéz lesz. Óriási hét meccses párharcra számítok, brutális, néhol aljas küzdelemre mindkét oldalról.

Ezért akartam volna a Tampát mert a Bruins ellen ha ők ha mi nyerünk óriási anyázások lesznek és a győztesre mindenki köpködni fog. De ne legyen igazam. Hátha csodálatos hokit látunk, férfias és felemelő küzdelemben.

Eddig minden körben hoztuk az első két hazai meccsünket és 3-1-gyel mehettünk haza az ötödikre. Jó lenne ezt folytatni de én azt mondom 1-1-gyel megyünk 2-2-vel jövünk majd haza. Elöljáróban ennyit.

Szerdától pedig wodoobaba, szívgyógyszer, lélegeztetőgép és egyebek az oldalamon! GO CANUCKS GO!!!!!!!!!!!!