Mire kiértem, már tudtam, hogy egyik mérkőzésnek sem lesz tétje. Pedig februárban még ünnepeltem magam, hogy bevált a terv, baromi jól választottam. Pont kaparni fogunk a wild cardért, jön a Blues és az Avs, ők is a playoffért mennek, baszott éles meccsek lesznek. Hát, ebből lett, ami lett. Kicsit féltem tőle, hogy az ottaniak beleszarnak, és totális unalomház fogad. Gondoltam, kicsit visszatérnek a kétezres évek...

Szerencsére nem ez történt. Ezúttal nem a csarnokhoz közel, hanem a belvárosban laktam, onnan buszoztunk ki a United Centerhez. Már délelőtt tele volt a Loop Blackhawks-mezes arcokkal, a meccsnapi külön busz 20 percenként hordta a népet a csarnokhoz. Amint átérsz a folyón, és magad mögött hagyod a felhőkarcolókat, szép lassan feltűnik a Madison Ave bal oldalán a United Center. A csarnok jobb sarkánál Bobby Hull és Stan Mikita szobra, szemben pedig, az út túloldalán, a nagy Blackhawks emlékmű, amit 2000-ben emeltek. Annyi változás van a tavalyihoz képest, hogy a Bulls edzőcsarnokát összeépítették a United Centerrel. Közé bekerült egy Bulls/Blackhawks vegyes merchandise, plusz egy aula, ahova betették Michael Jordan szobrát.

Mindhárom meccsen 21 ezer feletti nézőszámot mértek, fasza, családias hangulat volt. Bárhol ülsz, bevonnak a beszélgetésbe. Honnan jöttél, miért pont Chicago, meddig leszel, hol eszel, hol iszol stb. Barátnőmnek ki van nyírva a haja, a komplett bal oldal. Szerintem Chicagóban pár nap alatt több elismerő pillantást és dicséretet zsebelt be, mint addig otthon.

Figyeltem a szurkolók és a csapat viszonyát. Ha meg kéne fejtenem, akkor azt mondanám, hogy ez a gárda annyi élményt adott nekik, hogy belefér a kudarc. Persze a turnovereknél, meg hibáknál felzúdulnak, de nem szegik a fejüket, nem lázadnak, nem hőbörögnek. Az volt a legkeményebb kritika, hogy Avs ellen 1-4-nél a többség megindult haza. 2010 óta 3 Stanley, mire háborogjunk, de komolyan?!

A kapuskérdés. Ha Crawford nem dől ki, akkor még tuti lenne remény. Nem mondom, hogy a vonal felett lennénk, de a közvetlen közelében. Berube és Forsberg nem megoldás, még backupnak sem. Őket Bowman rámolta össze, az ő sara, csúnyán benézte valamennyit. A rossz hír, hogy mindketten 2019-ig szerződtek, tehát itt maradnak. Szerintem Forsbergben látnak inkább potenciált - én viszont eleget láttam belőle. Nem tudom, mi a terv, de ha Crawford jövőre sem lesz százas, akkor megint bajban leszünk.

A kapusok mellett Toews, Keith és Seabrook aggaszt. Mi van, ha nem átmeneti zavarról van szó, hanem tényleg bevégezték? Ha például Seabrook bedöglött, akkor itt marad a nyakunkon a 6,8-as Cap Hittel 2022-ig? Az ottani szakírók már kezdik pedzegetni, óvatosan párhuzamot vonnak a Kingsszel, Kopitarnak is volt szarabb szezonja, stb. Még nem foglalnak egyértelműen állást.

Bowman Ruttának dobott egy évi 2,3 milliás szerződést. Mire? Ráadásul két évre. A Panarin/Saad és a Hjalmarsson/Murphy trade-ek óta több a rossz döntése, mint a jó. Azt pletykálják, hogy nincs jóban Quennville-lel a trade-ek óta. A tavalyi Preds elleni söprést nagy takarítás követte. Mi lesz most, hogy playoff sincs? Állítólag ez a szezon Q állásába kerülhet. Mintha ő húzta volna meg a cseréket. Nagy faszság lenne elküldeni őt. Ha már valaki, akkor inkább Bowman menjen.