Nem volt ez rossz szezon ahhoz képest, hogy az elmúlt két és fél hét során háromszor ért véget. Először a Wild-Stars meccs előtt, aztán a harmadik Canucks siker után, majd most a hosszabbításban.

Addig-addig mutogattak a depth hiányunkra, hogy Ladd, Versteeg, Byfuglien és Sopel helyére kinőtt Bickell, Frolik, Smith és Leddy.

Kapusszempontból nézve zsinórban a harmadik vicces éven vagyunk túl: 2009-ben Huetet várták és Habibulin lett belőle, tavaly megint a franciát akarták erre Niemi jött, idén pedig Turcóra esküdtek és Crawford nyomta ki.

Patrick Kane tavalyi láthatatlan kupagólját idén láthatatlan playoff követte. Hét meccset utazott végig csendes turistaként.

Norris Trophy, olimpiai arany és Stanely Kupa-győzelem után idén négyszer láttuk a valódi Duncan Keithet. Ha két nappal előbb kezdi a szezont, akkor most a cápákkal alszunk. Még a regulart is megbocsátottam volna.

Barátnőm szerint megkönnyebbültem. Legalábbis ezt látta rajtam, amikor ma reggel visszamásztam mellé. Neki simán elhiszem, mert ő abból is megfejti a végeredményt, ahogy a teával pancsolok. Szóval ennyi, októberben jövök. Pá.