Igen, sportújságíróként ügyködöm.

Tegnap este még találkoztam Stan Bowmannel (ahogy jött úgy el is húzott), majd a meccs után Niemivel és Q-val sikerült pár szót váltani. A kapusunk baromi magabiztosnak tűnik, beszélgetés közben egy üveg narancslét próbált kinyitni és csupán mellékesen értékelte ezt a shutout-ot - mintha legalább a negyvenedik lenne. Csak összehasonlításképpen: Koistinen pénteken saját maga hatása alá került, fátyolos tekintettel, remegő hangon beszélt az élményről. Csillogott a szeme, teljesen leült.

Q-t már láttam nyilatkozni, találkoztam vele Budapesten, amikor a kanadaiakkal volt. Semmi extra.

A szombati meccs első harmadát a kispadunk mögül néztem. Torchetti végig hangosan kommentált, Q ritkán szólt, Haviland meg titokzatosan, fülbe súgott. Nagyon élt a pad - arra gondolok, hogy a svájci vb-n például egy finn vagy egy cseh padon nem volt ekkora nyüzsi.

Az utolsó két harmadra felmentem Foley és Konroyd mellé, élőben hallgattam azt, amit éveken át éjjel a rádióból sasoltam...

Tudtam, hogy gyorsak vagyunk, de élőben ez valami elképesztő. Mind a négy sor eszméletlen. Eager ugye a 4. soros, agyatlan, ütközőgép. Néztem őt mit csinál korong nélkül... minden játékot érzett, tudta merre, mikor, hova. Nem emlékszem, hogy egyetlen támadás is megakadt volna miatta.

Bolland nem volt éles, Versteeg olyan művész, mint Iniesta, Toews meg kiemelkedett az egész mezőnyből. Született zseni. Egész végig azon agyaltam, hogy hova tesszük Hossát, de gondolom Frasert kihagyjuk és átrendeződik minden.

Keith csomószor hangosan kérte a pakkot a kéken: Stég! Báfi! Laddi! vagy, aki épp tette-vette a korongot. Majd ha beugrik valami még leírom.