Értem az álláspontod, de nem értek egyet veled semmiben:)))

Szerintem van egy egészségesen széles határa a játék közbeni és sípszó utáni keménykedés, összeszólalkozás, agitáció, provokálás stb vonalnak. Akár adod, akár kapod, ezen én nem tudok fennakadni. Azt elfogadom, ha másnak ez sok és kevésbé szimpatikus. Viszont ehhez is két fél kell, nekünk is vannak nagyon könnyed meccseink ilyen szempontból. Meg ez olyan dolog, ami egy Blues-Hawks meccsen adottság lesz mindig is, lassan 50 éve üti-vágja egymást a két csapat, a két város utálja egymást, még a nyolcvanas években is sörösüvegekkel verekedtek és dobálóztak a nézők(!) a csarnokokban(!!)... szóval ez ilyen.

A paraszt megmozdulások és a határ átlépése, nos ez nem fekete-fehér vagy csapat-identitás/tradíció kérdés, történelmi távlatban különösen nem az. Nem kell 10+ évet visszamenni Tkachukhoz: tavaly Seabrook eltiltást érően okozott agyrázkódást Backesnek mikor két méterről verte a fejét a palánkba Keith roppant szimpatikus wakey-wakey-zása mellett (aki ráadásul végig aljaskodta a meccset), akkor most mi van? All-time sportszerűtlenségi mérleg 987 vs 893? Hemzseg ettől a liga, mi ugyan úgy kapjuk, ahogy adjuk.

Az utóbbi években azért nyertetek több meccset és vagytok jobbak nálunk, mert több clutch játékosotok van mint nekünk. Ez független a játékstílusunktól. Ahogy a Kings is kivert minket kettőből kétszer, pedig ugyanolyan kemény hokit játszanak és rommá ütötte-verte-ütközte magát a két csapat.

St. Louis Goons vs Chicago WhiteDoves csak az illinois-i mesékben van:nepszeru: