Hát ahogy kezdtünk, az borzalmas volt. Látszott a csapaton a teher, és még olyan rutinos játékosok, mint Getzlaf is totál idegesen, szétesve játszottak. Andersen állat volt, de nagyon tetszett Stoner, Thompson és a 4. sor is. Sekac egy totál új dinamikát hozott abba a fiatal sorba. Jackman imádom a nagy szíve miatt, de ide ez a fiatal dinamika kellett és a fiatalok megcsinálták ezt. Rengeteget ütköztünk, nem kíméltük magunkat, remélem bírni fogjuk ezt az óriási fizikai igénybevételt! A 2. és 3. harmadban már sokkal kiegyensúlyozottabb lett a csapat és Palmieri is megérkezett. nem tudom mi volt/van azzal az emberrel, de az első harmadban kb. úgy hokizott, mint egy pisis óvodás. gyámolatlan, félszeg, erőtlen játékot mutatott, és szerintem nagyon mélyen magába nézett az első szünetben. Nagyon örülök, hogy nyert a csapat, remélem a 2. is meg lesz és akkor talán elhozhatunk egy nagy bravúrral Chicago-ból is egy meccset. Lelkileg biztosan jót tett a játékosoknak, hogy igenis legyőzhetik ezt az agyonsztárolt "Csikágót", ez helyre teheti a fejeket, hogy egyáltalán nem kell beszarni, csak keményen dolgozni, nagyon nagy alázattal és akkor meglehet a döntő. Hajrá kacsák!