Szóval Getzlaf... Igen, tudjuk jól, szezon végén visszavonul és mint írtam korábban ezzel nem lesz már itt senki a 2007-es bajnokcsapatból. Ha jól tudom az aktívak közül is már csak Perry fog játszani, de ez mellékes. Kavarognak bennem most az érzések Getzlaf visszavonulása miatt.
Szomorú vagyok:
- Egyrészt amiatt, mert az utolsó szép dolgokra (kupára) emlékeztető dolog is el fog tűnni a csapat mindennapjaiból.
- Mert úgy elrepült ez a 17 év, amit itt töltött, mintha fele ennyi se lett volna. Gyakorlatilag az első olyan Ducks játékos, aki befutott és végig nyomon tudtam követni a pályafutását elejétől a végéig.
- Mert úgy gondolom, hogy egy olyan űrt fog maga után hagyni, amit szerintem évekig, de akár lehet, hogy soha nem fogunk tudni pótolni. És én itt az utolsó 2-3 szezont látva nem is a játékára gondolok, hanem a személyére. Hogy mit jelentett ő a franchise-nak, hogy ennyire visszaesve is mekkora egyéniség, leader volt és mennyire jó mentora volt a fiataloknak.
- Mert szerintem a régi, kemény hoki egyik utolsó képviselőjét fogjuk elveszíteni. (Igazi visor nélküli régi vágású fickó - tudom, tudom, kötelező már az újonnan érkezőknek a visor -, aki nem tűrte a diving-ot se saját csapatban se az ellenfélnél és amellett, hogy zseni volt a pályán ezt egy olyan fizikális hokival egészítette ki, ami ma már nem divat 1-2 kivételt leszámítva).
- Mert nem sikerült az ő vezetésével újra kupát szerezni, holott nem egyszer jó esélyünk volt rá.
- Mert most már tényleg vége van a Getzlaf-Perry érának, ami egy csodálatos időszak volt.
Büszke is vagyok:
- Arra, hogy nekünk, egy viszonylag fiatal franchise-nak is megadatott, hogy legyen egy olyan legendája, mint az Avs-nek Sakic, a Flyers-nek Clarke vagy a Wings-nek Yzerman. (Oké, nem feltétlenül volt az ő szintjükön, de nekünk körülbelül ugyanazt jelentette).
- Arra, hogy egy ekkora karakter és ilyen játékos volt a kapitányunk. Gyanítom, hogy itt nem fog mindenki egyetérteni velem, de úgy gondolom, hogy fontosabb volt ő nekünk, mint anno Kariya vagy Selanne. BB-t a ma hajnali meccsük után megkérdezték press conference-en, hogy mit gondol arról, hogy visszavonul és az első mondata az volt, hogy Getzlaf volt a legjobb kapitány, akivel valaha dolgozott. Ez azt hiszem nem kis tiszteletre utal.
- Arra, hogy a szezon elején láthattuk a régi formájában így megdöntve a franchise rekordot pontok terén és egyedüliként átlépve az 1000 pontot. Azt hiszem egyik legszebb sportélményeim egyike volt az 1000. pont és a franchise rekord megdöntése.
- Arra, hogy amikor a csapat bajban volt, akkor is kitartott mellettünk és akkor is példát mutatott a jégen.
- Arra, hogy szerintem jó eséllyel lesz egy olyan Hall Of Fame tag, aki a miénk és csak a miénk.
- Arra, hogy mennyire félelmetes tudott lenni a PO-ban, olyankor mindig tudott az amúgy is magas szintjén emelni.

Ezek a gondolatok fordultak meg tegnap óta a fejemben. Nagyon nagyon remélem, hogy össze tudják még drótozni az utolsó hazai meccsre, hogy a szurkolók méltó módon búcsúzhassanak el tőle. Mostanában a fiatalok miatti kíváncsiság hajtott, ha éjszaka esetleg felkeltem meccset nézni, de azon a napon kizárólag miatta ébrednék fel, hogy én is elköszönhessek tőle.

Őszintén szólva én senkit nem tudok most elképzelni, aki jövőre megkaphatná a C betűt. Amikor Getzlaf megkapta, nem feltétlenül őt tartottam a legjobb döntésnek, de felnőtt a feladathoz. Következő szezonban azonnal szeretném látni a 15-ös mezszámot fent a 8-as, a 9-es és a 27-es mellett.