Némiképp illuminált állapotban olvastam végig, hogy miről is volt szó, így a véleményem semmiképp sem mérvadó, nem mintha eddig is az lett volna, de én egy dolgot emelnék ki, azt, hogy nincs megújulás (Sbisa és Fowler meg McMillan, Bonino stb. ellenére, mert nem feltétlen a játékosok jelentik a megújulást).
Egyszerűen Carlyle az (szerintem), aki nem képes olyan változatos, ill. az ellenfélhez jól alkalmazkodó hokit játszatni, ami elég lenne ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Ma(tegnap), is az nem tetszett nekem a leginkább, hogy nem vagyunk képesek változtatni, tudom fotelből nézve könnyű magyarázni, de valahogy nekem a stílus nem tetszik, ahogyan Carlyle kezeli, ill. tüzeli(?) a játékosokat.
Valahogy az jön le nekem, hogy amikor a Big line és/vagy Selanneknak kijön a lépés, akkor megy minden mint a karikacsapás, vagy ha csak az egyik sornak megy jobban az átlagosnál, akkor nyerünk nagy nehezen, de ha véletlen egyik sor sincs a toppon, akkor nulla játék, és kész, game over.
Tehát szerintem az a különbség a nyerő (mint tegnap a Nashville) csapatok és köztünk, hogy ők tudnak akkor is nyerni, ha szarul megy nekik, míg mi nem, és ez nem tudom mi mindennek a függvénye, de az edző szerepe óriási, az tuti.
Ja és ez most nem csapattemetés, mert egyetértek maximálisan azzal, hogy ez a roster korántsem olyan erős mint a legtöbb PO csapaté, és örülhetünk, hogy itt vagyunk, csak némi megjegyzés. hogy a csapat nem csak a játékosok összességéből áll, hanem annál sokkal több.

csak ennyit akartam