Mindenek előtt azzal kéne kezdenem, hogy nagyon szar sorsolásunk lett így az elejére. Rögtön egy valószínűsíthető vesztett meccs a Wings ellen, ahol nem kevés fizikai munkát végez a csapat, majd rögtön másnap megint játszunk. Nem vártam nagy csodát így az első két meccstől.

A meccset összességében jól kezdtük. Nem voltunk alárendelt szerepben. A második sor is jó volt. Kapufát is lőtt Blake egy nagyon szép és gyors akció végén. Sbisa kezdhetett, aminek nagyon örültem. Fowler folytatta tegnapi játékát. Nagyon stabil teljesítményt nyújtott.

A második harmadban aztán kezdett látszódni már a fáradtság a csapaton. Ráadásul még egy hangyányi szerencsénk sem volt, ezt mutatja a három kapufa is. Fowlernek volt egy nagy hibája, de azt Hiller javította neki. Ezen kívül két kisebb hibája volt még talán, de azt mind saját maga korrigálta. A gólunknál gólpasszt is adott. Maga a gól szép volt, jól ki lett játszva.

A harmadik harmadban meg már semmit nem csináltunk. Vonszoltuk magunkat a pályán. Támadójáték nulla. Mindenki el volt már fáradva.

Az egész meccsen éreztem egy kis bírói támogatást a hazai csapat részére. A lábbal kirúgott korongot nem értem, miért nem lehetett megadni büntetésnek. Perry kapusfeltartása is merőben kérdéses volt. Bár ezt illik befújni, mert Perrynek kell legalább egy ilyen egy meccsre és addig nem volt még neki. Kiakasztóak ezek a hülyeségei nagyon. Nekem Hiller is elég fásultan mozgott. Sbisa még elég bizonytalan. A góloknál meg a védelem nem állt a helyzet magaslatán. Meg megint sokan voltunk párszor a jégen. Ez olyan óvodás hiba, de mindig előjön. A kapuralövésekben természetesen nem mi voltunk jobbak. Fowler megint húsz perc felett volt a jégen. Elképesztő a gyerek.

A továbbiakban remélem már kicsit többet fogunk mutatni, mert így még esély se lesz a rájátszásra.