Nos. Ahhoz képest, hogy a szezon előtt mekkora kérdőjelek voltak a csapat körül, hetedik meccsen estünk ki a főcsoportdöntőben a Hawks ellen. Az alapszakasz teljesen rendben volt, sőt, nálam várakozáson felüli. Nem volt számomra kérdéses, hogy bejutunk a rájátszásba, de ennyi sérülttel ilyen magabiztosan hozni a meccseket, szép teljesítmény volt. Na de az alapszakasz ugye csak egy selejtező a PO-hoz, szóval túl nagy jelentőséget nem tulajdonítanék neki.

A PO sorsolással szerencsénk volt, sem a Jets, sem a Flames nem tart még ott, ahol mi, így el lehetett várni a főcsoportdöntőt. Ahol jött a Hawks. Egy csapattól tartottam igazán nyugaton, tőlük, nem véletlenül igyekeztem a bracketben is kiejtetni őket. Ennek ellenére (bár Modano kolléga már többször kifejtette ellenvéleményét), nem voltak jobbak. Legfőképpen a hihetetlen mennyiségű tapasztalatuknak köszönhetően jutottak tovább, tudják, miképpen kell reagálni az olyan szituációkban, mint ami a második, ötödik, hatodik és hetedik meccsen is előkerült. Emellett nem tudok elmenni szó nélkül Toews és Keith teljesítménye mellett. Hihetetlen, mit tettek le az asztalra a párharc során. Általában egy szoros széria végére sikerül egy egészséges ellenszenvet kialakítanom az aktuális ellenféllel szemben, de ez most nem nagyon jött össze, mert lenyűgözött a két említett játéka, illetve a Hawks hozzáállása.

És akkor ami minket illet. Először is kezdjük BB-vel. Sokat gondolkoztam, hogy mennyire tehető felelőssé a kiesés miatt, de nem jutottam dűlőre. Úgy gondolom, hogy egyértelműen semmiképpen sem. Amit a PO alatt játszottunk, az rendben volt, ettől a Chicagótól pedig ki lehet kapni 4-3-ra. Ami miatt viszont felmenteni sem tudom a felelősség alól, az a következő két szempont:
- A Hawks 4 darab védővel hozta le ezt a fizikális szériát. Az, hogy ezt nem tudtuk rendesen kihasználni, sőt, a párharc végére egyre kevésbé tudtunk erre építeni, mindenképpen kérdéseket vet fel. Nehéz elképzelnem, hogy ilyen szinten ezt ne lehetne jobban kihasználni, még akkor is, ha a 4 védőből ketten extrát hoztak.
- A PP az első két kör után szinte teljesen eltűnt. Ez főleg az előző pontban említettek miatt fájó igazán, hiszen az egyébként is agyonjátszatott védőket nem tudtuk egyáltalán megmozgatni előnyben, mert rendkívül, már-már fájdalmasan statikus volt a játékunk.
Persze ez nemcsak BB hibája, hanem a segédedzőké is, de őértük BB vállalja a felelősséget. Ugyanakkor nem tudnék jobb alternatívát a padra, Scottyt még egy kicsit korainak érzem. Pár év múlva viszont simán jó lehet.

Sok szó esett Getzlafról, és a vezetői képességeiről. Én úgy gondolom, hogy ő egy jó leader. Valóban előfordul az alapszakaszban, hogy alibizik, de a PO-ban mindig ment, mindig akart, mindig látszott rajta, hogy fontos neki a csapat sikere, és a legtöbbször hozzá is tudott tenni a játékhoz. Persze nem olyan, mint Nieds vagy Lids voltak, de ahogy már korábban is szóba került, olyanok azért messze nem teremnek minden bokorban. Az meg most külön pech volt, hogy az ellenfélnél a liga legjobb (de legalábbis top3) kapitánya van, aki tényleg egy igazi győztes. Ezért lehetett kétséges Getzlaf vezetői képessége, mert így nagyon kijött a kontraszt.

Az első sorunk nyilván nem tudott úgy dominálni, mint az első két körben. Ez egyrészt betudható annak, hogy a Jets és a Flames top védői nem említhetőek egy lapon a Hawkséval, illetve annak, hogy Perry nyilvánvalóan sérülten tolta végig az egész szériát. Kár érte, pedig ő jól ment a sérüléséig, az viszont természetesen teljesen megváltoztatta Getzlaf lehetőségeit is. Maroon nem volt rossz, hozta, amire ő képes. Más lett volna azét egy egészséges Perryvel.

A második sorunk is elfogyott egy kicsit, kimerítette őket, hogy az ellenfél egyik top sorát kellett semlegesíteni. Ettől számomra még nyilvánvaló volt, hogy Kesler mekkora húzás volt, rettentően örülök, hogy nálunk van, nélküle semmi esélyünk nem lett volna. Silfverberg és Beleskey is jók voltak, nem rajtuk múlott. Utóbbit én azért megpróbálnám megtartani, de max. 3M-t lehet neki adni, többet szvsz nem ér.

Ami pedig a védelmet illeti, sajnos szerintem is nagyon kilógott Beauchemin. De annyira, hogy már-már Lindholmot is elbizonytalanította, pedig az ő játékát élmény volt nézni az első két körben. Fowler lassan teljesen beérik, jó látni, hogy mennyit fejlődött két év alatt. Ha Scotty Lindholm és Vatanen (plusz Theodore) esetén is képes lesz ekkora fejlődést elérni, akkor a védelem miatt nem kell aggódnunk. Amennyire szúrta a szemem Beauch játéka (rengeteg eladott korong, plusz a rá korábban nem jellemző teszetoszaság), annyira volt pozitív Stoner megítélése. Teljesen jó volt a PO-ban, egy percig nem éreztem azt, amit az alapszakaszban párszor, hogy lassú/ügyetlen. Igazi harcos volt. Jó volt még látni Despres játékát, s bár a végére ő is elfáradt, elég nagy stealnek érzem.

Andersent egyszerűen kezdetni kellett. Nem lehetett ebbe belenyúlni. Az igaz, hogy a hatodik meccsen talán esélyt lehetett volna adni Gibsonnak, vagy akár a hetediken is, de nem ezen múlt. Andersen jól védett, az első négy meccsen főleg, nem tudom, hogy a hatodik-hetedik meccs összezuhanásában mekkora szerepe volt neki, és mekkora az előtte játszóknak. Érdekes a jövő, mert én jobbnak érzem Gibsont, de a PO után nehéz lesz/lenne nem Andersent játszatni. Az pedig nem vezet jóra, ha felváltva védenek.

Még egy gondolat a főcsoportdöntőről. Ezt a párharcot sokkal korábban meg kellett volna nyerni. A második meccs hosszabbításánál nagyon nem volt szerencsénk (csak az OT-ben 3 vas), de ezt még be is tudja az ember annak, hogy az elsőn meg szerencsésen megúsztuk az első harmadot. Ami igazán fájt az a negyedik és hatodik meccs. A negyedik meccsben több volt, ha jobban figyel a csapat, akkor 3-1-gyel megyünk haza. A hatodik meccset viszont nem tudom megbocsátani, gyakorlatilag nem jelentünk meg a meccsen. Nem csak Getzlaf, hanem a többiek sem. Minden annak tükrében bosszantó, hogy tavaly és tavalyelőtt sem tudtuk lezárni 3-2-nél a szériát… Ennek ellenére továbbra is tartom, hogy a döntőben szerintem jóval kevesebb esélyünk lett volna, pláne a Tampa ellen, egyszerűen nem volt ellenük semmink az alapszakaszban sem. Ráadásul mi egyáltalán nem vagyunk olyan gyorsak, mint azt páran hiszik, ez azért jól látszott a Chicago ellen is, mi próbáltuk lassítani a játékot.

Ami pedig a jövőt illeti. Alapvetően bizakodó vagyok, mert a csapat jó, és jövőre is versenyképes lesz. Amivel nem teljesen értek egyet, amikor azt olvasom, hogy fiatal a csapat. A csapat meghatározó játékosai egyáltalán nem fiatalok, sőt, Getzlaféknak két-három évük van, ha vezérbikaként akarnak még gyűrűt nyerni, szóval annyira azért nem érnek rá. A kiesés után viszont nagyon olyan érzésem volt, mint 2006-ban, amikor a főcsoportdöntőben kikaptunk az Oilerstől. Akkor is azt éreztem, hogy igazából a következő évben lehet keresnivalónk, most is így látom. Fájó a kiesés, de reményteli a következő pár év.

Uff.